A nagy Gazdasagi Világválsag
-
backup6od #2402 Államcsőd tömören:
1990-1994 között Argentína sikeres gazdasági növekedéssel és stabil árakkal büszkélkedhetett. A felgyorsított privatizációs folyamatok bevételeit azonban nem a már akkor is jelentős adósságállomány lefaragására fordították, és a privatizált cégek nyereségeiket külföldre vitték, ami a fizetési mérleg romlását eredményezte. Menem elnöksége alatt a gazdasági növekedés és a privatizációból származó bevétel a központi költségvetést majdhogynem egyensúlyban tartotta. 1994-től a költségvetés folyamatosan deficites volt, még a pozitív gazdasági növekedés éveiben is. Az év végére az adósság elérte a 70 milliárd dollárt, majdnem meghaladva azt a szintet, amikor Menem átvette az ország irányítást.
Összességében azt mondhatjuk, hogy 1998-ig a stabilizációs és gazdasági intézkedések sikeresnek tűntek, az árak stabilak voltak, az export és a gazdasági növekedés stabil volt így Argentína joggal lehetett Latin Amerikában a gazdaság fejlődésének példaképe. A 90�-es évek elején kétségtelenül a hatalmas tőkebeáramlás következtében a gazdaságnak elegendő megtakarítása volt, hogy a
gazdaságot az infláció veszélye nélkül dinamikussá tegye, hiszen árfolyamának köszönhetően a nemzetközi inflációs trendeket követte.
1997-től nem mentek olyan jól a dolgok. Ott volt az Ázsiai válság, az orosz válság, amely ismét tőkekiáramláshoz és nehezen elérhető hitelekhez vezetett. Az egyik legsúlyosabb probléma az volt, hogy a kölcsönök egyre drágábbak lettek és a válság
utóhatásaként nőttek a kamatok és a tőkekivitelek, mindez teljesen lerontotta Argentína likviditását.
1998-ban az államadósság a GDP 40%-a volt. Az 1999-es évek végén, a 2000-res év elején látszó javulást a következő kormány adónövelése teljesen porrá zúzta. Ahogy a gazdaság egyre jobban süllyedt az adók miatt, a kormánynak egyre nehezebb volt
tőkésíteni adósságait, mert a potenciális kölcsönöket biztosítók egyre inkább tartottak a fizetésképtelenségtől. Nem meglepő, hogy a megnövekedett adók súlyosbították a válságot, hiszen a társadalombiztosítás és az orvosi ellátás adója 31,9 %-os lett.
Miután Cavallo még a nyáron bejelentette, hogy az ország nem vesz fel újabb hitelt, mert már nem képes azt 14 %-os kamattal fizetni, az immár 130 milliárd dolláros adósság törlesztését illetően a befektetők igen kétségbe estek.
Cavallo célul tűzte ki hogy drasztikusan lefaragja a központi kiadásokat, azaz csökkenti a közalkalmazottak bérét, a közalkalmazotti nyugdíjakat, keményen megakadályozza az adófizetés elkerülését, viszont a szociális kiadásokra szánt összeg nem csorbul és elbocsátások sem lesznek.
....nem sikerült meggyőzni Amerikát, és elérni, hogy járjon közre az IMF-nél, hogy a kormány minél hamarabb megkaphassa a 4.3 milliárd dollárod segélyt. Amerika nemleges válaszát azzal magyarázta, hogy a kormánynak maga előtt kéne tartani az IMF által kitűzött �zéró deficit� koncepciót, vagyis a kiadások és a bevételek egyensúlyban tartását, hogy a segélyt megkaphassa. A szeptemberben nyújtott 8 milliárdos hitel az IMF-től ugyan esélyt adott a fizetőképesség megőrzésére, de a cserébe ígért költségvetési fegyelem és bérstop nem valósult meg.
�December 1-én bevezették a �corallitio� (kicsi korall) reformot, melyben olyan banki szigorításokat hoztak, melyek meghatározták a pénzkivétel mennyiségét.
A válságnak köszönhetően az ötéves peso-kötvény 65%ig emelkedett, emiatt az állam nem bocsáthatott ki újabb kötvényeket, hiszen legalább annyit kellene kínálnia magának is. Az adósság csökkentésének azonban innentől nincs más módja, mint a
fizetésképtelenség bejelentése, illetve nemzetközi intézmények segélye. A hitelminősítő intézmények bejelentése után, miszerint az ország fizetésképtelen, nincs olyan szereplő a piacon, aki hitelezne Argentínának. Olyannyira, hogy az IMF is egyetértve a hitelminősítő intézményekkel- és az említett adósságcsere programot is fizetésképtelennek tartva leállította a decemberre esedékes 1,3 milliárd dolláros hitelcsomag átutalását. Követendő példaként a Világbank és az Amerikaközi fejlesztési Bank is egyenlőre leállította az 1,1 milliárd dolláros hitel folyósítását. �Ezt követően az argentin kormány bejelentette, hogy megszünteti a magánszektor
bizonyos kedvezményeit, és egy olyan szigorú költségvetést terjesztett a elő, mely a kiadások egyötödét, mintegy kilencmilliárd dollárt megspórolna. Az intézkedés célja az úgynevezett � zéró deficit� elérése, melyhez vagy az említett adósság-csere program beindítása szükséges külföldi hitelezőkkel, vagy a levegőben lógó IMF segély átutalása.
A nép bizalmatlansága nőtt és a közelgő leértékelést látva egyre inkább elszaporodnak a tüntetések, az élelmiszer lopások. Egyes tartományokban élelmiszercsomagot osztottak, hogy az erőszakot elkerüljék, de a helyzet sokakat a nyolcvanas évek hiperinflációs időszakára emlékeztet. A levegőben érezhető leértékelés következtében viszont az emberek el kezdték kivenni pénzeiket a
bankokból, mellyel fiskális válsághoz vezették az országot.
December 19-én az argentin társadalom fellázadt és az utóbbi évek legnagyobb szociális tiltakozását provokálta, mely a De la Rúa kormányzat végéhez vezetett. Ez volt a �fény� a közvéleményben, hiszen nagyon magas volt a munkanélküliség, az állami költéseketés a fizetéseket megnyirbálták, keresve a fiskális egyenlőséget és biztosságot- és most azt is megtagadták tőlük, hogy saját megtakarításaikat használják.
A külföldi adósságállomány ekkor 139 milliárd dollárra rúgott, a munkanélküliség aránya 18 százalék.
2002-re az adósság 141 milliárd dollár, a munkanélküliségi ráta 22 százalékos és a lakosság 45 százaléka a hivatalosan megállapított szegénységi küszöb alatt él.
�A bankrendszer összeomlásának elkerülése érdekében a kormány úgy döntött, hogy egy ideig zárva maradnak a bankok, hiszen egy nap alatt akár 200 millió dollár is képes elhagyni a bankszámlákat, ezzel azonban a pénzügyi rendszer iránti bizalom folyamatosan gyengül.� A nagy mennyiségű pénzfelvétel miatt megnőtt a kereslet a dollár iránt, ami végül a pénzügyi rendszer összeomlásához vezetett volna. A kormány azt tervezi, hogy a bankbetétek túlnyomó többségét 10 éves futamidejű állampapírrá alakítja, vagyis az emberek megtakarításaikhoz a jövőben nem férhetnek hozzá.
Májusra az inflációs ráta �41 százalékra ugrott, az árak 75 százalékkal drágultak, nőtt a feketegazdaságban foglalkoztatottak száma, a nemzeti valuta dollárhoz viszonyított értéke a negyedére zuhant, az export 56,3 százalékkal csökkent, az import közel 40 százalékkal nőtt, főleg a mezőgazdasági termékből
Argentína a modern gazdaságtörténet legnagyobb államcsődjét éli. �A pénzintézetek nincsenek olyan állapotban, hogy a valamennyi betétest egy időben kifizessenek, a júniusban életbe lépő �kötvényesítési terv� értelmében 16 milliárd dollárnak megfelelő összegű betétet ugyan továbbra sem fizetnek ki, de az illetők választhatnak három-öt vagy tízéves lejáratú dollár-, illetve pesokötvények
között. Akik nem kívánnak betétük helyett kötvényt, készpénzpótló eszközöket, úgynevezett certifikátokat ajánlanak fel, amelyeket meghatározott nagy értékű cikkek � ingatlanok, járművek � vásárlására, valamint adótartozás kifizetésére lehet felhasználni. A kormány abban reménykedik, hogy a gazdaság konszolidálódik, mégis sokan úgy vélik, hogy a betétesek tömegei nem fogadják el a kötvényeket.�
Szeptember 25-én kialudtak a fények Buenos Aires utcáin. A kormány ugyanis megemelte a közszolgáltatások tarifáját: a nemzetközi hívásokét 275%-al, a fűtést 50%-al és az áramot 35%-al.
A munkanélküliek tüntetése általánossá vált. A betétek befagyasztása és a súlyos recesszió vállalkozások ezreit tette tönkre Argentínában.
A munkanélküliségi ráta májusra 25 százalékosra emelkedett, több millió ember már egyáltalán nem rendelkezik készpénzzel, melynek szerepét az árucsere vette át.
A négy éve tartó gazdasági recesszió miatt egyre többen élnek a szegénységi küszöb alatt. A társadalom tehetősebb rétege megtermeli a szemetet és a szegények gyorsan gyarapodó serege pedig átkutatja a hulladékot, reménykedve, hogy talál valami értékeset használhatót. Felmérések szerint Buenos Airest 40 ezer guberáló árasztja el éjszakánként, a lakosság 60 százaléka a szegénységi küszöb alatt tengődik.