A nagy Gazdasagi Világválsag
-
#231
Egyszerűen arról van szó, hogy Józsi ad pénzt Bélának.
Józsi nem biztos abban, hogy Bélától viszontlátja a pénzét amit adott+kamatait ezért megkéri Pétert, hogy kössenek egy megállapodást.
Odaadja a befolyó kamatai 5%-át (folyamatosan minden hónapban) ezért cserébe elvárja, hogyha Béla esetlegesen nem fizetne megkapja a pénzét Pétertől (tőke+kamatot egyben).
Azaz hitelbiztosítást köt. Majd ezeket a hitelbiztosításokat szépen becsomgaolják más befektetési eszközökkel és értékesítik egy portfolió részeként.
Azaz szépen diverzifikálják a kockázatot.
A CDS-ek piaca kb 92-ben indult be. Jelenleg a kb.: 8000 milliárd dolláros biztosított hitelállományon csücsülünk. ezt úgy képzeld el ha elindul a nemfizetések sorozata és a CDS-ek tükrében ki kell fizetni azt a 8000 milliárd dollárt (mert előbb utóbb a járulékos hatásokból az jön ki, hogy minden hitel bebukik.) eldőlt a fejlett világ sorsa és welcome afrikai éhezők van egy kis kenyeretek szituáció áll elő.
(közgazdászként azt a barmot lőttem volna le aki kitalálta ezt a kontraktus típust...)
A hitelintézetek bőszen folyósították a hiteleket mert azt hitték, hogy a CDS majd megvédi őket. hiszen joggal remélték, hogy a bedőlések aránya portfólio modellezéssel be vannak árazva. Aztán nem voltak. és elindult a lavina. először a hitelkártyák piacán (ez volt a subprime fázis) és most az ingatlan oldalon is úgy néz ki kezdődnek a sorozatos bedőlések.
Ha ezt nem támasztják meg akkor ránkdől és agyonnyom.
A központi bankok nem azért támogatják meg a bankrendszert és amolyan lissezz faire módra engedik megúszni a vezetőket mert jó haverok, hanem hogyha nem tennék akkor a fejlett országok nyugdíjait szépen le lehetne húzni a klotyón. ugyanis a nyugdíjalapok többek között ilyen CDS-eket birtokló fundokkal is kereskedtek és vásárolták mert jó hozamot hozott. csak kurvára nem mérte fel senki a kockázatot.