A nagy Gazdasagi Világválsag
-
remark #1928 Tudom hogy ez sokaknak jó. Nincs is ezzel semmi bajom.
Azzal a logikával van bajom, ami bemutatja hogy mi a probléma, mi annak az oka, és mi ezért a megoldás. Itt masszívan hazudunk. Hazudunk magunknak is, hazudunk másoknak is, és hazudnak nekünk is.
Ne tagadjuk le hogy az alapkérdés az hogy kinek van joga elvenni a másiktól ami a másik tulajdona vagy a másik dolgozott meg érte. Amíg mi vagyunk azok akik elveszik a másiktól, addig boldogan támogatjuk a rendszert. Mikor hirtelen nem kapjuk meg a megszokott jussunkat, akkor meg az utcára vonulunk. A politikának és a gazdaságnak meg az a szerepe, hogy a rendszer irányítóinak jussát maximalizálja és a többiekét minimalizálja. Ezt a szerepét soha eddig nem tapasztalt hatékonysággal tölti be. "Büszkék" lehetünk magunkra.
De ezekkel a dolgokkal még nincs is semmi bajom. Ahogy az ellen se küzdök hogy a nap reggel felkel, úgy ez ellen sem.
A bajom, ahogy már írtam, az a hazugsággal kezdődik. Az első hazugság az, hogy letagadjuk, hogy erről szól az egész rendszer. Nyilvánvaló hogy miért, mert ha bevallanánk hogy ilyen rendszert üzemeltetünk, akkor az egész rendszer összedőlne úgy ahogy van. Mert az egyetlen ami működésben tartja a rendszer az az, hogy azt hazudjuk mindenkinek, hogy ez a rendszer nem is az aminek kinéz. Ezt a hazugságot tanítják az iskolákban, ennek a tudásnak a befogadására készítik fel a gyerekeket az óvodában, és ezt a tudást kérik számon az emberektől a munkahelyükön. Arról kell a munkahelyen számot adni, hogy tudsz-e magadnak hazudni. Vagy ha nem tudsz, akkor legalább tudsz-e másoknak hazudni. (És akkor előléptetnek.)
A pszichológia is ismeri a kollektív hazugság közösségépítő szerepét: mi hasonlóak vagyunk, mert ugyanazon hazugság felett hunyunk szemet. Mosolyogva kacsintunk egymásra, mert cinkostársak vagyunk, szinte testvérek. Manapság attól függ egy ember "nagysága" hogy hány embernek tudja eladni a hazugságot. Obama nagy ember, mert százmilliók számára mutatja be azt a hazugságot ami majd a kollektív hazugság révén társadalomformáló tényezővé válik.
Nekem az óriási problémám ezzel van, hogy a civilizációnk alapja hazugságok sorozata. Ha ugyanezt a rendszert ami ma van úgy kapnánk hogy nem kell hozzá hazudni, akkor attól teljesen függetlenül hogy a kizsákmányoltak vagy a haszonélvezők oldalára sodor a sors, őszintén el tudnám fogadni hogy minden úgy van jól ahogy van. De mivel hazudunk, ezért semmi sincs jól.
Nem tudom milyen civilizáció alakulna ki hazugság nélkül, de az legalább igaz lenne, így elfogadnám. Valószínűleg óriási lenne a változás, és a változás bizony sokakat megrémít. Mert a változás bizonytalanságot jelent. És mi jobban szeretjük a változásnál ezt a jól ismert és biztonságos de korrupt világot, benne a jól ismert és biztonságos de korrupt életünkkel. Mert ez legalább van. A bizonytalan jövő meg még nincs, és ki tudja hogy milyen lesz az. És ez a gondolat rettegést vált ki. Félelmet. Döntéseink mozgatórugója a félelem. Félünk a változástól, úgyhogy inkább hazudunk.
Aztán mikor a sok bólogatás után végül valami mégsem úgy sül el ahogy szerettük volna, akkor nekiállunk megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Azaz kreatív hazugságokkal lefedjük a rést ahol a valóság kitüremkedett. Mint pl. mikor a gazdasági világválság kapcsán arról marakodunk hogy mennyi is jutott nekünk a koncból. És okosan kitaláljuk hogy ki vette el tőlünk a konc ránk eső részét: a politikusok, meg a kisebbségek, meg a többségek, meg a kitudjaki. Mindig az, akire a rendszer üzemeltetői rá akarják húzni a vizes lepedőt. A legjobb a rendszer üzemeltetői számára az ha mindenki mindenkit okol és utál, és képes lenne kikaparni a szemét. És mi ugrunk is a parancsra, mikor az megjön, mert abban bízunk hogy mikor azt mondják hogy miattuk szar nekem, akkor ha majd bólogatok vagy épp megyek és odacsapok nekik akkor jutalmul biztos nekem osztják ki azt amit eddig nekik. Így hát hülyének nézzük saját magunkat, és a saját torkunkon nyomjuk le erőszakkal a hazugságokat. A valóságban éléstől bezzeg félünk, de felteszünk mindent a kaszinóban és azt reméljük ezúttal mi nyerünk...
Uh.... Kiakadtam, elnézést. Biztos sok felesleges dolgot írtam le. De talán nem csak azt.