A nagy Gazdasagi Világválsag
-
remark #1907 Erről is írtam már. Az önellátásra való átállás magával vonná hogy a mai gyarmatrendszerből származó előnyökről le kell mondania mindenkinek. Neked is, akinek nem sok előny jut (de legalább jut, legalábbis más, még szerencsétlenebb helyzetben lévőkhöz viszonyítva), és a vezetőinknek is, akiknek viszont nagyon-nagyon előnyös az, hogy képesek a gyarmatrendszert fenntartani. Erről írtam #1899-ben, hogy viszonylag sok ember számára biztosít előnyt ez a rendszer, és erről nem akarnak lemondani. A kérdés az hogy mikor akarunk/tudunk ezen túllépni.
De az önellátás alapfeltétele a jelenlegi rendszer által biztosított előnyökről (kedvezményekről) való lemondás. Azt kell csak megérteni, hogy a többség végeredményben sokkal többet nyerhet, mint amennyit ezen kedvezmények elveszítése jelent. A változás maga csak lépésről lépésre lassan történhetne meg, minden szinten egyszerre. Változnának az árak, a bérek, a kultúra, de a társadalomirányítás is. Paradigmaváltás is be fog következni.
Ahhoz tudnám hasonlítani azt amiről beszélek mint mikor (a történetmesélők szerint) Németország kitalálta hogy ha a többi "fejlett" államnak joga van a gyarmatrendszerből származó előnyökre (azaz mondjuk ki: mások kizsákmányolására), akkor neki is. Nem azt mondta hogy másoknak sincs joga hozzá, azt mondta hogy neki is joga van. Ez fontos dolog, a logika még vissza fog köszönni.
Majd a gyarmatrendszer kezdetleges verzióját leváltotta a mai fejlett, immáron államokon túlnőtt méretű változata, de egyesek legnagyobb sajnálatára nem mindenki került a haszonélvezők oldalára (teljesen logikus módon). Majd aztán 20 éve Magyarország elé dobták a műnyulat, és azt mondták hogy na lehet nekiállni futni a nyúl után, és akkor Magyarországnak, és így Magyarországon mindenkinek esélye lesz a haszonélvezőkhöz csatlakozni. Ami részben így is lett, de mi persze úgy értettük hogy a mi részesedésünk a koncból az első pillanattól kezdve akkora lesz mint a régi játékosoké. Nos, ez nem így lett, és azóta is azon megy a vita, hogy kinek a hibája az, hogy nem érjük utol a műnyulat, pedig mindenki fut és rohan, és mindent megtesz csak hogy már végre ott legyünk, és egy hideg téli estén, a nyúllal a szánkban fáradtan leheveredhessünk a kandallónk elé. Mint aki jól végezte a dolgát.
Persze az fel sem merül, hogy lehet hogy az egész ötlet volt abszurd. Az a változat fel sem merül senkiben, hogy lehetséges hogy jobb lenne mindenkinek, nekünk is, ha nem mások kárán akarnánk jól élni? Meg hogy lehetséges hogy mégsincs olyan, hogy nekünk jogunk van ezen modern gyarmatrendszerből származó előnyökhöz? (Hiszen senkinek sincs!)
De persze ez a téma kényes, mert amint előkerül, mindenki arra gyanakszik hogy ez csak egy csapda, és ezzel a trükkel akarják tőle a konc szétosztásánál megszerzett előnyös pozícióját elvenni. Ezért a téma eleve visszautasításra kerül, mert aggódunk, nehogy elveszítsük az előnyös pozíciónkat.
Inkább megteszünk bármit, hogy a pozíciónkon javítsunk. Az hogy mi a jó vagy mi a rossz, már nem mi döntjük el, hanem az, hogy ezáltal közelebb kerülünk-e a műnyúlhoz, vagy sem. Ha úgy érezzük hogy közelítünk, akkor bevállalunk bármit, attól teljesen függetlenül, hogy még a hülye is látja hogy milyen katasztrofális következményei vannak a döntéseinknek.
És rohanás közben észre sem vesszük, hogy lehet hogy ha nem a műnyúlra hajtanánk, hanem ugyanezt az energiát a saját önellátásunkra fordítanánk, akkor lehet hogy jobban élnénk mint ma. Igaz hogy ez a jólét nehezen lenne GDP-ben kifejezhető, de ha meglenne az a nyavalyás paradigmaváltás, akkor megtanulnánk más módon felértékelni életünket.
De abban igazad van, hogy a mai játékszabályok megtartása mellett nem lehet önellátásra átállni. A lényege a mondandómnak pont ez, hogy ideje elgondolkodni azon hogy milyen új játékszabályokat akarunk. Semmi nincs kőbe vésve.