A nagy Gazdasagi Világválsag
-
remark #1899 Ez a téma off ide, tudom. De szóba jött. Ha valakinek nagyon szúrja a szemét, akkor nem bánom ha átkerül mondjuk az NWO fórumba.
Azért szeretnék rámutatni, hogy a hozzászólásom alapja a jelenleg elterjedt gazdaságmodell.
"Pontosan, és ez is marad, ilyen az ember természete."
"Mindig is az emberek egy viszonylag kisebb csoportja irányítja a többieket, hívják a rendszert királyságnak, császárságnak, diktatúrának, demokráciának, csak a körítés más. De ezzel nincs is baj szvsz."
Azzal tényleg nincs baj, hogy ez eddig így volt. Így volt, mit lehet ezen már utólag változtatni?
DE: Az tévedés hogy ez törvényszerű hogy így is maradjon. Erre célozva kérdeztem meg már 2x is (pl. #1879-ben) hogy mi jelentősége van annak hogy eddig hogy volt? Nem árt (sőt, használ) megérteni hogy eddig hogy volt és miért épp úgy volt ahogy. De kb. ennyi a múlt jelentősége. Azt se mondanád hogy mivel még nem találtuk meg a módját annak hogy a szomszédos naprendszerbe utazzunk, így nem is fogjuk soha megtalálni. Vagy szerinted ennyi volt, vége a technikai fejlődésnek?
Ugyanígy szerinted a társadalomszerveződés is örökre bebetonozódott? Itt sem várható soha semmilyen fejlődés, és a civilizációnk megrekedt az egymást marcangoló állatok szintjén csak azért mert a propaganda szerint állatok vagyunk? (És ennél nagyobbat nem is tévedhetnének...) Van fejlődés, gondolj arra, hogy száz éve még nyílt erőszakkal uralni lehetett az egész bolygót, ma már így nem lehet. Ma csak a háttérből, különféle trükkökkel lehet uralni a bolygó lakosságát. Legyünk pozitívak és fogjuk ezt fel fejlődésnek, jó? Ebből még akár valami jó is kisülhet ha úgy döntünk, vagy épp az ellenkezője ha máshogy döntünk.
Az emberi természetről még annyit, hogy te is ember vagy. Elég a saját természetedet megvizsgálnod, és megtanulhatod hogy milyen az emberi természet. (Ezért óvatosan szapuld az embereket, mert magadat is szapulod.) Valamint magadat megvizsgálva arra is rájöhetsz, hogy mennyire könnyen formálható az emberi természet, azaz nagyban függ a körülményektől, a behatásoktól, így pl. attól is hogy aznap épp mit mondtak be a TV-ben. Ezért nagy bátorság kell ahhoz hogy kijelentsük hogy az emberi természet ilyen vagy olyan. (Pl. Freud bátor volt, nem kellett volna neki. Így utólag inkább a "beteg" címkét akasztanám rá.) Amint rájössz arra hogy az egyén és főleg a tömeg "természete" olyan amilyenné alakítják (mások és te magad is), majd rájössz arra hogy a saját természeted és a tömeg természete is pusztán a saját döntéseden múlik, akkor rájössz arra is, hogy egy teljesen más világ megteremtése, azaz egy, az eddigiekben még ki nem próbált új világrend megteremtése is pusztán a döntésünkön múlik.
Rajtad áll, hogy a gondolkodásoddal milyenné formálod a jövődet. Azaz rajtunk áll, hogy a gondolkodásunkkal milyenné formáljunk a jövőnket. A lényeg annak a megértése, hogy amíg másra bízod hogy megalkossanak egy társadalomirányítási rendszert, addig mindig valaki más fog uralkodni ebben a világban. Ez determinálva van, hisze te vonulsz a háttérbe "önszántadból" (erre kondicionálnak is, de ez most mindegy) és ha te háttérbe vonulsz és "kiadod a parancsot" hogy valaki más irányítsa a dolgokat, akkor mi fog történni? Valaki más fogja irányítani a dolgokat. Azaz ha te nem tudod elképzelni, te nem érted hogy milyen világban akarsz élni, akkor olyan világot kapsz készen amelyet mások képzeltek el helyetted. Azaz azon az állásponton kell változtatni, hogy "én egy senki vagyok, semmit sem tudok, semmire nincs ráhatásom és jó nekem az a lap amit kiosztottak számomra".
Azt írod hogy aki nem csak siránkozik, az képes egyről a kettőre jutni. Hát ezt mondom én is. Ne csak siránkozz, hogy olyan a világ amilyen, hanem képzelj el egy jobbat! Minden a gondolattal kezdődik...
"Volt pár idealista idióta, aki ezt nem értette meg, és kitalálták a csodálatos "mindenki egyenlő" baromságot. Meg lehet nézni hogyan befolyásolta ez a huszadik század történelmét."
A "mindenki egyenlő baromság" az nem egészen úgy volt ahogy azt a propagandagépezet akkor és ma bemutatja, de ez a kevésbé fontos kérdés.
Fontosabb az, hogy az szintén a mai rendszer bentonstabillá tételét szolgálja, hogy mikor alternatívákra terelődik a szó, akkor a többség Sztálinnál és Hitlernél elakad... És az ugye érthető, hogy így az "alternatívákban gondolkodáshoz" úgy általában milyen lesz a tömeg hozzáállása... (Értsd: ez egy csapda amibe mindenki dalolva belegyalogol, és a csapdában ragadva semmilyen valódi alternatívához nem jut el.)
"Ha valaki nem csak siránkozik, akkor még betartott játékszabályok mellett is tud haladni egyről a kettőre."
A jelenlegi játékszabályok betartásával valódi alternatívát lehetetlenség megvalósítani. De ha téged boldogít az, hogy a játékszabályok betartása mellett a másik szerencsétlent megelőzve eléred hogy ő kerüljön lapátra és ne te, akkor számodra ez a rendszer tökéletes. Mert ebben a rendszerben mindig van vesztes, még akkor is ha mindenki megtesz minden tőle telhetőt. Az egyik vesztes csak az állását vagy a vagyonát veszíti el, a másik az életét is. De azt meg kell mondjam, hogy ez a mentalitás (a másikon való keresztülgázolás szükségességének a hangoztatása) egy másik oka annak hogy a mai rendszer olyan betonstabil és látszólag nincs kiút, nincs alternatíva. De ha megváltozik a mentalitás, megjelennek az alternatívák. Ez így működik.
"Ha ezen akarsz változtatni, akkor magukat az embereket kellene nulláról újraalkotnod."
Nem a megváltoztathatatlant akarom megváltoztatni, hanem azt akarom elérni hogy ne tagadjuk már meg a valóságot magát, beleértve azt is hogy mi milyenek vagyunk. Nem kellene már a téveszméket ismételgetni amit az iskola és a propagandagépezet más eszközei közvetítenek számunkra! Saját magad képes vagy kitalálni, és megvalósítani alternatívákat. Kemény meló, de hát az élet kemény meló. A szabadság (a szó általánosan elterjedt hamis definíciójával ellentétben) kemény melót jelent. Így aki megszokta a kényelmes szolgaságot (értsd: aki a rendszer kedvezményezettjei, vagy eltartottjai közé tartozik) az mindent meg fog tenni a változás ellen. És akkor még nem is beszéltünk a rendszer irányítóiról...
Egyébként még ha furán is hangzik, de Magyarország a kedvezményezettek között van. Annak ellenére - hogy úgy mondjam - a ránk osztott kedvezmény eloszlása az országon belül sokak számára előnytelen, de mégis mindenkinek az orra előtt lebeg a lehetőség arra hogy részesüljön belőle. Mint a kutyafuttató-versenyen a kutyák előtt mozgatott műnyúl. Ezért nálunk erősebben él az a mentalitás hogy a másikon átgázolva megszerezzük a saját részünket ebből a kedvezményből, azaz hogy "megcsináljuk a szerencsénket", hiszen a jutalom az orrunk előtt lebeg: "még egy lépés, még egy utolsó erőfeszítés, és a miénk lesz!" Sőt - mivel azt az érvényben lévő kulturális és gazdasági szokások elfogadottá teszik - ha tehetjük akkor megpróbáljuk megszerezni a másikra jutó kedvezmény-részt is. És ennek a harcnak a szükségességét aztán mindenféle elméletekkel megmagyarázzuk. Ilyen az életünk (az iskolából és a propaganda más forrásaiból vett tananyagból merítve).
A fentiek arra is magyarázatot adnak, hogy miért a világ elmaradottabb régióiban születik több alternatíva. Nem őket kell felzárkóztatni hozzánk, a ma divatos szlogen szerint (Obama is emlegette tegnap), hanem nekünk kellene felzárkózni hozzájuk.