A nagy Gazdasagi Világválsag
-
remark #1663 Köszönöm hogy rávilágítottál arra hogy átsiklottam a "fiskal" szó felett. Újra átgondolva amit válaszoltál és amit a cikkben olvastam (amíg el tudtam érni a cikket, mert egyszercsak megtagadta a hozzáférést az oldal, ami miatt nagyon is mérges vagyok) módosítom kicsit az álláspontomat:
Bizalmi válság van, csak szerintem máshol.
Addig rendben is van a történeted hogy a "befektetõk" nem adják oda a pénzt a gazdaság szereplõinek "bizonyos" okokra hivatkozva. Az, hogy "Mi van ha pont ő fog bedőlni én meg írhatok le egy újabb veszteséget." szerintem nem valós ok. De a végeredmény ugyanaz: nincs forrás. A bizalmi válság szerintem ilyenkor ott van, hogy a (reál-) gazdaság szereplõi bizalmatlanokká válnak a (pénzügyi) rendszer mu"ködését illetõen.
Ne csináljunk úgy, mintha ezek a "befektetõk" akik "ráültek a pénzre" nem konkrét társaságok lennének melyeket konkrét magánszemélyek irányítanak. A probléma megoldása valóban az átláthatóság, számonkérhetõség növelése, ebben egyetértünk, csak szerintem ezen "befektetõk" üzelmeit kellene átláthatóvá tenni, és õket kellene elõvenni mikor nem hajlandóak a gazdaság mu"ködéséhez elengedhetetlen pénzt biztosítani, ami aztán gazdasági világválságot és más kisebb-nagyobb pénzügyi és gazdasági válságokat okoz. Ha a jelenlegi (pénzügyi) rendszer nem képes a gazdaság üzemeltetésére, ergo válság válságot követ, akkor másik rendszert kell keresni.
A problémát a valós értékek, és a virtuális, az értéket szimbolizáló pénz összepárosításának problematikája adja. A probléma gyökere ez már többezer éve. A kérdés az hogy mindezt ki csinálja, és hogyan csinálja, de végeredményben mindig van "valaki" akinek joga van a párosítást elvégezni, és ez, aki ezt elvégzi, ezt az elõnyt kihasználva uralkodni képes azok felett akiknek nincs ilyen joguk, és akik jellemzõen a valódi értékeket teremtik. Álláspontontom szerint ezt a problémát kellene megoldani. A "piaci elveken" (a szónak a mai értelmében piaci) alapuló pénzpiac nem látja el megfelelõen ezt a feladatot, hiába terjeszti azt a dogma, hogy a probléma megoldva. Nem, a probléma ugyanúgy fennmaradt mint eddig.
Tehát a "pénzrendszer szereplõi közötti bizalom elvesztése" szerintem azt jelenti a gyakorlatban, hogy aki a pénzt a többi szereplõ számára biztosítani tudná, az ezt nem teszi meg, mert "bizalmatlan". Mászszóval nem látja azt hogy érdekei érvényesülnének akkor ha a pénzét piacra dobja. Ez ugyanaz mintha azt mondanám, hogy érdekei akkor érvényesülnek, ha a pénzét nem dobja piacra. (Na és mik ezek az érdekek? -ebbe az irányba is elmehetne a beszélgetés.)
Az óriási probléma ott van, hogy nem értem én esendõ földi halandó hogy miért evidens hogy a pénzt kibocsájtó érdekei elõnyt élveznek a pénzt felhasználó érdekeivel szemben. A pénzt felhasználók képesek és jogosultak kellene hogy legyenek a tranzakcióik egymás közötti elszámolására. Jelenleg ez a feladat egy third-party-ra van bízva, azzal a felkiáltással, hogy kellett egy megbízható partner aki segít az elszámolásban. És most, mikor ezredszerre is kiderült, hogy ez a partner ugyanannyira nem megbízható mint amennyire a gazdaság szereplõi egymást gondolták megbízhatatlannak, talán el kellene gondolkodni, hogy biztos jó-e ez a jelenlegi rendszer?
De kisebb hibákat mindenki elismer, te is. Abból amit írtál nekem úgy tu"nik hogy a problémát ott látod hogy a pénz rendelkezésre bocsájtója számára a kockázat túl magas, más szóval a pánz rendelkezésre bocsájtójának érdekei nem érvényesülnek a megfelelõ (az általa elvárt?) mértékben. Ezen kell javítani szerinted azzal hogy a pénz felhasználóinak tevékenységét átláthatóbbá kell tenni, és õket könnyebben elszámoltathatóvá kell tenni. A "Mi van ha pont ő fog bedőlni én meg írhatok le egy újabb veszteséget." megfogalmazás arra utal, hogy a pénzt rendelkezésre bocsájtók felelõssége szerinted minimális. Szeritnem nem, sõt, szerintem a problémákért inkább õk hibáztathatóak. És mivel a pénzt rendelkezésre bocsájtók alkotják a pénzrendszert, így mikor azt mondom hogy probléma van a pénzrendszerrel, akkor tulajdonképpen a pénzt rendelkezésre bocsájtókat hibáztatom, és azt a rendszert amelyik lehetõvé teszi hogy szinte kizárólag csak a pénzt rendelkezésre bocsájtók érdekei érvényesüljenek.
A javaslatod azon része pedig, hogy biztosítani kell hogy a pénzt rendelkezésre bocsájtók érdekei a jövõben jobban érvényesülhessenek, egyenesen felháborító.
Kalousek is errõl a kérdésrõl beszél, persze ez szigorúan csak az én olvasatomban van így.
Kalousek szerintem arról beszél, hogy a krízist a kormányok nem tudják kezelni, mert nincs semmi olyan eszköz a kezükben, amivel most élni tudnának. Azaz arról van szó hogy a gazdaság mu"ködõképességét és az egyensúlyt egy olyan "intézményrendszer" tartja fenn, ami a kormányoktól teljesen független. Ennek alátámasztására Kalousek azt is nyíltan kimondja, hogy a válságot nem a kormányok, hanem azok a kormányoktól független "pénzügyi szereplõk" okozták, melyek ezt az "intézményt" alkotják. Ez az a kiszolgáltatottság amirõl itt a fórumon páran mindig is beszéltünk. A kormányok fejéhez pisztolyt tartanak ezek az "intézmények" így a kormányok azt csinálják amit mondanak nekik.
Kalousek nyilatkozatát felfoghatod segélykiáltásnak is: segélykiáltás az "intézmény" felé azzal az üzenettel hogy rendben, az lesz amit akartok csak ne húzzátok meg a ravaszt, másrészt segélykiáltás az emberek felé azzal az üzenettel hogy lám-lám ilyen a rendszerünk, nyilvánvaló hogy ki okozza a problémát és hogyan, és az egészhez a kormányoknak semmi közük, mert azok tehetetlenek, így ha az emberek megoldást akarnak, akkor bizony másfele kell keresgélniük mint a kormányok.