A nagy Gazdasagi Világválsag
-
#1229
Annyiban igaz az állítás, hogy a piaci kockázatkezelési módszerek a portfóliók minőségének meghatározására átlagokkal és normálfüggvényekkel számolnak.
Így a portfóliókat is így válogatják. Növekedési valószínűségekkel és egyebekkel. De minden matematikai modell zárt és nem dolgozik váratlan eseményekkel. Azokat egyszeri kiegyenlítő hatásként értékeli valamint úgy számol, hogy ő egyetlen ügyfél egy magától mozgó piacon ami a saját törvényszerűségei mellett mozog. Hogyha már a modellt használó olyan fajsúlyú a piacon, hogy önmaga is módosítja és torzítja a piacot a modellt már ki is lehet hajítani az ablakon, mert a biztos bukáshoz vezet.
A szerencséhez és tőzsdéhez annyit, hogy mond meg milyen emberi vállalkozáshoz nem kell szerencse? De fordítsuk meg: történt e már szerencse olyasvalakivel aki nem körültekintően alapozta meg befektetését. maximum meglepetés és abból is a kedvezőtlen fajta.
Aközött hogy most valaki 2 órán át elemez egy függvényt vagy egy számsort, vagy esteleg két lábon áll a piacon és látja a folyamatokat semmi különbség nincs. Ha mindkét befektető megcsinálja a házifeladatát és utánajár annak, hogy milyen kockázatot vállal egy adott szektorba vagy részvényes esetén cégbe való befektetéssel és mérlegeli ezt a kockázatot majd úgy dönt, hogy ő Biza nem pakol pénzt 0%-os kamatú amcsi állampapírba, hanem működőtőkébe pakol. Na az nem szerencse kérdése. de ahogy mindig mondják: "Shit can happen", de ennyi erővel az ember ki se lépjen az utcára, mert elütheti a villamos...