dez#75
Természetesen nem arra gondoltam, hogy pl. elmegy a tükör előtt, meglátja a szeme sarkából a mozgást benne és odakapja a fejét, ne nézz ennyire hülyének. Nem kapásból jött rá, hogy ő (a két macska közül csak az egyik képes rá) van a tükörben. Először azt hitte, egy másik macska az (úgy viselkedett "előtte", pl. nem is igazán akart odanézni). Mivel a nappaliban van egy nagy tükör, sokat van előtte, és volt ideje rájönni a dolgokra. De segítettem is: jópárszor megmutattam magának a tükörben, és mondogattam neki a nevét. (Nemcsak hallgat a nevére, ha róla beszélünk, nem néz oda, de a viselkedéséből lehet látni, tudja, hogy róla beszélünk.) Tanuja voltam, amint először nézte magát jó hosszan. Egymást nem így nézik az állatok. Most ha épp úgy fekszik, hogy látja magát a tükörben, és rávilágítok egy lézerpointerrel úgy, hogy közvetlenül nem látja, csak a tükörböl, rögtön kapcsol, hogy az valójában rajta van, és odanéz a pontra saját magán közvetlenül, azaz nem a tükörben. Ha valami miatt ideges, fél, stb., csak felveszem, és megmutatom magát a tükörben, és amint szembesül az "állapotával", abbahagyja azt, azaz megnyugszik. Néha a tükörből lesik ki egymást, vagy veszik észre, hogy lopakodik a másik (erre mindkettő képes). Folytathatnám még a sort.. Ha azt hiszed, mindez belemagyarázás, beleképzelés, ajánlom, tarts valamilyen állatot. Persze kell egy jópár év, és persze sok odafigyelés, mire valamennyire kiismered őket. Többet fogsz megtudni, mint bármelyik tankönyvből.