BiroAndras#277
""Azt próbálom már egy ideje elmagyarázni, hogy nem az elfogadás a gond, hanem az elképzelés. Az, hogy magad elé képzeld a folyamatokat, mintha ténylegesen látnád. Most el kell magyaráznom, hogy mi az a képzelet?"
Felesleges, értem a különbséget. Csa úgy tűnt, számodra gondolt jelent annak elfogadása, hogy a világ sokkal megfoghatatlanabb, mint szeretnéd. (A metametikai modellek is inkább csak közelítő algoritmusok.)"
Ez nem világos. Hogy jön a képzelet definíciójához az, hogy szerintem milyen a világ?
""Igen. És megint más tészt az, amire semmi bizonyíték sincs, és még az elméletek sem afelé konvergálnak."
Én úgy gondolom, a dolog belátható, csak nem mindenki képes rá. Mint ahogy semmit sem bizonyít valakinek egy egyenlet, aki nem képes azt értelmezni."
Megint csak nem vágom, hogy ez hogy jön össze. Ha egyszer nincs rá bizonyíték, és ellene szólnak az elméletek, akkor ebből hogy jön ki az, hogy könnyen beláthatő, és csak a hülye nem érti?
""Ezért találták ki a matematikai logikát."
Azzal is csak két matematikus megy valamire."
Meg pl. a filozófusok, mert hogy ők találták ki. És mindenki, aki szeretné biztosan tudni, hogy az elméletében nincsennek lyukak, illetve önellentmondások. Megint csak arra való, hogy megvédje az embert a saját és mások szubjektivitásától.
"Úgy tűnik, te nem nagyon gondolsz arra, hogy jöhetnek még nagyobb változások a tudományban. Én meg - ezt az egyet - szinte biztosra veszem."
Még mindíg tévedsz. Én azt mondom folyamatosan, hogy ha valaki ellentmond a tudománynak, attól még nem biztos, hogy igaza van. Kitalálnak az emberek mindenféle elméleteket, és ezek közt akár jó is lehet. De honnan tudhatjuk, hogy melyik a jó, és melyik hülyeség? Három dolog kell hozzá : Bizonyíték, Bizonyíték és Bizonyíték.
"Megpróbálom, a teljesség igénye nélkül. Tehát, a tudatunkban egyszerre és együtt jelennek meg (amikor átéljük) olyan információk, amik elemei a materiális világban elkülönülten, fizikiailag más-más helyeken létezhetnek csak. Ráadásul, az agyban egy speciálisan kódolt formában vannak jelen (mintha tömörítve lennének), de a tudatunkban értelmes képpé, hanggá, érzésekké, stb. áll össze. Tehát, olyasmi történik, ami pusztán materiális alapon nem történhet meg, mert abba ez nem fér bele. (Kb. mint ahogy annak a bizonyos síkvilágnak lényei nem tudják értelmezni a gömböt, bár ők legalább egy metszetet - korong (v. karika, attól függően, hogy tömör vagy sem) - láthatnak belőle.) (Az ebből levontató közvetlen következtetéseket most nem ismétlem meg.)"
Ja, hogy csak ennyi. Ezt már megbeszéltük. Én nem látok benne semmi olyat, ami ellentmondana a jelenlegi tudománynak.
A hibát ott követed el, hogy a tudat által érzékelt belső világot egy az egyben meg akarod feleltetni a fizikai világnak. Erre próbáltam volna a számítógép hasonlatot alkalmazni, de nagyon nem akartad megérteni és a végén teljesen elkeveredtünk.
Megpróbálom mégegyszer röviden elmagyarázni:
A lényeg, mint mondtam, hogy két különböző világról van szó. Van egyszer a fizikai világ, amiben az egy szerkezete benne van. És van a másik a gondolataink világa (~cybertér), ami nem fizikai, hanem az agyműködés által generált "virtuális" világ. Egy információs rendszernél "fizikai" és "logikai" felépítésként szoktat hivatkozni ezekre. A fizikait gondolom nem kell magyarázni. A logikai felépítés azt jelenti, hogy az adatok áramlása és feldolgozása szempontjából milyen részegységek vannak, hogy kapcsolódnak, hol helyezkenek el, mi a szerepük, stb. Ez gyakran teljesen eltér a fizikai felépítéstől. Például, ha egy program egy fájlt olvas, az egy logikai objektum. Fizikailag lehet egy merevlemezen, de lehet több lemezen szétszórva (RAID), lehet optikai lemezen, lehet szalagos meghajtón, lehet egy másik gépen, lehet a memóriában (RAM drive), de lehet teljesen logikai fájl is, mint pl. a unix/linux rendszereken sok rendszerparamétert szöveges fájlként lehet kiolvasni. A program többnyire nem tudja, és nem is érdekli, hogy fizikailag hol van a fájl, mert csak a logikai kapcsolat fontos. Hasonlóképpen, amikor a gondolataink világát vizsgáljuk, nem fizikai világot látunk, enniyben igazad van. De ez a világ nem szükségképpen spirituális, hanem egy információ feldolgozó rendszer által generált virtuális tér, aminek megvannak a saját a fizikától eltérő szabályai. A másik dolog pedig, hogy a tudat nem fedi le a teljes rendszert, csak mint valamiféle központi irányító működik. Tehát nem a nyers adatokkal dolgozik, hanem azokat előkészítik számára az alacsonyabb szintű rendszerek. Ezér nem pixeleket látunk, hanem egész tárgyakat.
Egyébként azt is vizsgálták különféle kutatások, hogy hogyan jut hozzá a tudat a tárolt információkhoz. Például mérték azt, hogy különféle egyszerű kérdések megválaszolása mennyi ideig tart, és hogy ez hogy függ a körülményektől. Azt találták, hogy a tárolt tudáshoz való hozzáférésnek van időigénye, és az függ attól, hogy az előkeresendő adatok milyen viszonyban vannak egymással, illetve hogy az aktuális kontextusba mennyire illeszkednek. Például olyan egyszerű kérdésekről van szó, ami egy dolog egy tulajdonságára kérdez rá (pl. szőrös-e az egér?). Szemantikus hálók A pszichológusok is használják
Tehát úgy tűnik, hogy mégsem annyira egy pontban vannak az információk. A vizsgálatok alapján ténylegesen a tudatban levő információ nagyon korlátozott mennyiségő, kb. mint egy processzor regiszterei. A többi információt be kell olvasni. Irodalom Érdekes olvasmány