dez#268
"Nem ez a lényeg, hanem a módszer. Eddig azt mondtad, hogy a tudományon belül vagyunk, tehát elfogadjuk a tudományos megismerési módszert, és az eredményeket is. Ehhez képest most sorra kérdőjelezed meg ezeket. Számomra ebből az derül ki, hogy inkább tudományellenes vagy. Innentől meg nincs meg a közös alapunk egy értelmes vitához. Mondom, már nem egyszer résztvettem hasonló vitában, és így tudom, hogy nem vezet sehová."
Már vártam, mikor vágod hozzám a tudományellenességet. Én valójában nem a tudomány ellen vagyok, hanem az olyan értelmezése ellen, amit te csinálsz. Te vallásosan hiszel a tudomány adott, pillanatnyi állásában, és minden mást kizársz.
"Viszont számos kísérlet kimutatta, hogy az érzelmeknek és sok egyéb "lelki" folyamatnak is vannak fizikai megfelelői az egyban. Pl. különféle vegyianyagokkal igen sokféleképp lehet befolyásolni az agyműködést."
Ebben nincs semmi meglepő. Az agyunkkal gondolkodunk, és az érzéseknek is kell közvetítő.
"Tehát összességében úgy néz ki, hogy lélek nélkül is magyarázható az ember működése."
A fizikusok így gondolják, ellentétben pl. a pszichológusok többségével. A tudatnak nagyon fontos szerepe van nagyon sok mindenben.
"Emellett egyéb elvi problémákat is felvet a lélek feltevése, de ez megint csak messzire vezetne."
Az elvi problémák később megoldódhatnak.
"Ha a megfigyelés leírása kellően alapos, és a megfigyelés reprodukálható, akkor az maga a bizonyíték."
Aha, csak éppen, ha az egész fizika ellene van ennek, akkor goto megfigyelés=tévedés, csalás, stb. Másrészt, sokszor nem reprodukálhatók ezek a dolgok utasításra. Vagy, sokszor máshogy is magyarázható valami, és a tudomány akkor is a másik magyarázatot fogadja el, ha az sántít is több ponton. (Mondván, még mindíg jobban beleillik az elfogadott nézetekbe, modellekbe.)
"Teljesen rosszul értelmezed a dolgokat. Ha a tudomány csak azt kutatná, ami tökéletesen magyarázható az ismert elméletekkel, akkor léyegében értelmetlen lenne, hiszen amit jól ismerünk, azt minek kutatni. A lényeg pont az, hogy megkeressük a bizonytalan pontokat, illetve fehér foltokat, és azokat kutassuk."
Ellentmondasz önmagadnak. Az előbb azt mondtad, hogy pl. a tudat egy fehér folt, és amíg nem tudunk róla többet, és "nem is vagyunk rá kíváncsiak", mert a modellek nem foglalkoznak vele, addig inkább nem is foglalkozunk vele.
"Ha viszont nem tudunk kutatásokat végezni, hanem előzetes becslést kell adnunk, akkor két lehetőségünk van:
1. A már megszerzett tudást próbáljuk extrapolálni, és ez esetben elvetjük a parajelenségek lehetőségét.
2. Nem vesszük figyelembe eddigi tudásunk, de ekkor nincs mi alapján véleményt mondani."
Más véleményt mondani, és más megdönthetetlenül kinyilatkoztatni...
"Az új ismereteket pedig a meglévőkkel egy rendszerbe kell helyezni, és az ellentmondásokat kiküszöbölni. Ezért gáz az, ha az új adat alapvetően ellentmond a tudománynak. Hiszen a régi ismereteink keresztül-kasul igazolják egymást, ha a rendszer egyik pontján alapvető ellentmondást találunk, az az egészet romba dönti. Ez pedig elég fura lenne, hiszen imsmereteink jó részét folyamatosan próbára tesszük, nem csak a laboratóriumokban, hanem a mindennapi életben is (a gépeinket a tudomány által leírt összefüggések alapján terveztük, tehát, ha azok hibásak, akkor a gépeink nem is működhetnének).
Egy alapvetően új elem csak akkor tud beépülni, ha a régi elméleteket határesetként tartalmazza, és csak kiterjeszti őket az eddig nem vizsgált tartományokra. Ezt tette a relativitás elmélet, és a kvantumfizika is."
Hát ez az... Ha olyan jelenség kerül elő, ami nem illeszhető bele a jelenkori modellekbe, akkor a fizikusok igen kínos szituációba kerülnek, mert vagy nem foglalkoznak a dologgal, vagy kezdhetnek neki egy teljesen új alapokon nyugvó modellnek, ami nem túl hálás dolog.