-
BiroAndras #214 "Én nem egy teoriát vázoltam fel, hanem bizonyos tényszerű dolgok együttes szemrevételezéséből levonható érdekes következtetésekről beszéltem."
Akkor jobb lenne, ha a teóriát is felvázolnád, mert a következtetések érvényességét másképp nem tudod igazolni.
"Csak azt tudom biztosan, hogy nekem van... Azt meg nagyrészt "ösztönösen" tudom/érzem, hogy más embereknek, illetve állatoknak is van, és hogy - legalábbis a mai - számítógépeknek nincs. De ez már rázósabb dolog. De azért kicsit furcsa, ha te ezt nem érzed."
Az érzéseknek semmi köze a bizonyításhoz. Maximum rávezethetnek a megoldásra, de ugyanilyen könnyen vihetnek teljesen rossz irányba. Ha foglalkozol pszichológiával, ennyit tudnod kéne. Ezért nem szokás egy tudományos dolgozatban érzésekre hivatkozni. Ha egy elméletet szeretnél felépíteni, akkor egzaktabb eljárásokat kell használnod.
Ehhez kapcsolódó cikk : http://www.matud.iif.hu/02jan/csibra.html
Mielőtt belekötnél, nem pontosan erről szól, de rávilágít arra, hogy honnan sármazhat az az érzés, amire hivatkozol.
"Ez igaz, nem is vitattam, hogy van egy bizonyos fajta struktúráltság, csahogy itt leginkább arról volt szó, amit te "általános processzornak" neveztél. Főleg az utóbbi képes átszerveződésre, de kimutatták, hogy sok speciálizáltabb központ is képes erre - legalábbis bizonyos mértékig."
Az előbb azt írtad, hogy nincs "általános processzor", hanem csak sok-sok neuron van.
Egyébként, mint már mondtam, a valódi általános gondolkodásra képes modul nem túl nagy teljesítményű. Ez az a rész, amivel mondjuk egy matek dolgozatra készülsz. Nem tudom, hogy milyen szinten tanultál matekot, de a legtöbb embernek már az általános iskolai szint is sokkal nehezebben megy, mint ahogy azt egy számítógépbe be lehet programozni.
Viszont a "célhardver" által végzett feladatokban (pl. tárgy felismerés), még a negatív IQ-jú komlett idióták is jobban teljesítenek, mint a ma létező legjobb MI-k.
"Akár az is lehet, hogy igen, csak nem emlékszem éber tudattal. ;) De legalábbis nem mindíg korlátozódik a hétköznapi valóságra."
Az, hogy az álom nem korlátozódik a hétköznapi valóságra, nem egészen ugyanaz, mint az, hogy megsejti a hétköznapi valóság mögött rejtőző kvantum-világegyetem szabályait.
"Kicsit máshogy értettük a "korlátoz" szót itt. Én arra gondoltam, hogy ha az a két központ aktívan részt vesz a dolgokban, akkor beleviszik az egészbe a tér és idő korlátait. Egyébként, akár az is elképzelhető, hogy egy másik helyen - egyéni tanulás által, vagy majd a törzsfejlődésben - összeszerveződik egy másik "központ", ami már többet tud, mint azok, vagy azok fejlődnek majd tovább, stb."
Ezzel az a gond, hogy a többi központnak gőze sincs a tér és idő fogalmáról. Épp az a lényeg a modularitásban, hogy egy feladathoz egy modul tartozik. Pl. ha a fájlkezelő modulod nem boldogul a hosszú fájlnevekkel, és így lekorlátozza az egész program képességét, akkor a modul kiiktatásával csak azt éred el, hogy a program egyáltalán nem tud fájlt kezelni, még 8.3-ast sem.
Mondjuk ez az eset hasonlóbb ahhoz, amikor számítógépen 4D grafikát akarsz. A graf. kártya nem jó erre, így marad a szoftveres megvalósítás. Persze működik, de gondolom nem kell magyaráznom, hogy teljesítményben hogy viszonyul a hardveres megvalósításhoz. És a számítógépben még egy eléggé izmos általános célú proci van. Remélem azt sem kell magyaráznom, hogy milyen esélye van a feladatot a hangkártyára, vagy a hálókártyára átruházni.
Az agy hiába rugalmasabb, alapvető struktúra átalakításra nem lehet képes. Legalábbis felnőtt korban biztosan nem.
"Azért valami mégis "előjön", ami ha nem is az egész kvantumfizikát, de néhány részletét meg tudja fogni. Én pl. tudom értelmezni magamnak a qubiteket. Anélkül, hogy valamilyen fizikai történéshez kötném. Vagy pl. egész jól "bele tudom élni magam", hogy a világ nem is olyan "materiális", mint sokan még ma is hiszik, stb."
A qbitek felfogása rendkívül egyszerű. kvantummechanika se kell hozzá. Matekból tanultunk olyat, hogy "nemdeterminisztikus automaták". Pontosabban általában automatákról tanultunk, melyeknek egy részhalmaza a determinisztikus automaták, melyek megvalósíthatók a klasszikus fizikával. A nemdeterminisztikusak viszont pontosan azt tudják, amit a kvantumszámítógépek.
Próbálkozz inkább a részecske-hullám paradoxon boncolgatásával.
"Úgy, hogy nem túl könnyű "megfogni". A rádióhullám még lehet valamiből, de az hülye kérdés, hogy pl. "miből van a tudatunk"."
Hasonlóképp hülye kérdés, hogy miből van a szoftver, vagy az információ.
"Márpedig legalábbis a macskás interpretáció működött: a qubitek tényleg meghatározatlan állapotban leledzenek addig, amíg le nem olvassuk az eredményt, azaz bele nem nézünk a "dobozba"!"
A qbit egy nagyon egyszerű kvantum-jelenség. Mellesleg a legtöbben úgy gondolják, hogy egy macska (makroszkópikus tárgy) tényleesen nem kerülhet ilyen állapotba.
"El tudok képzelni 1-2 olyan interpretációt, ami az egész kvantumfizikát interpretálja. Persze nem olyat, ami minden részletét interpretálja, hanem úgy összességében."
Ebből Nóbel-díj lesz, ha sikerül. Közel 100 éve fizikusok ezrei, és egyéb emberek milliói próbálkoznak hiába. De ez ne tántorítson el a próbálkozástól. Én személy szerint nagyon boldog lennék, ha sikerülne.
Olvasnivaló : http://plato.stanford.edu/entries/qm-manyworlds/
"Márpedig a macskás esetben működött az intuíció: létre lehetett hozni a qubiteket, és még "össze is lehet őket engedni" őket, így műveleteket végezve!"
Felejtsd el a qbiteket. Az elejétől fogva magyarázom, hogy ez egy tökéletesen megértett, egyszerű jelenség.
"Nagyon jó lenne, ha erről adnál egy linket, mert én éppen az ellenkezőjéről tudok, tehát hogy nem találták meg, hol képeződik le a látás ilyen pixelesen!"
Passz. Évekkel ezelőtt láttam a Spektrumon. Még az is lehet, hogy nem úgy van, csak nem magyarázták el rendesen. Nem töltöm most az időt az utánnajárással, mert a téma szempontjából tökéletesen érdektelen.
"Szerintem a fenti is lényeges a tudat szempontjából: képzel el azt az esetet, hogy az agyban más sehol sem jön létre a pixeles kép, és nincs más ott, csak formilag és egyéb szempontból kódolt információ, és "mi" (a tudatunk) mégis egy "normális" valószerű képet látunk..."
Valami hasonló történik valószínűleg. Mégis, ha egy drótvázas modellnél részletesebb képet akarunk, akkor az máris erősebben kötődik a dimenziókhoz. Hiába van csak kódolt formában tárolva a tárgy felszíne, ha maga a felszín fogalma is dimenziófüggő. Egy 4D objektum felszíne 3D-s. Tehát a 2D textúra kódolására alkalmas algoritmust is ki kell terjeszteni 3D-re. És itt ismét megjelenik a mennyiségi ugrás. Még ha tisztán vektorosan számolunk is, a több dimenziós tárgyak leírásához több vektor kell. Csak a "kocka" drótvázát véve:
1D : 2 pont, 1 él.
2D : 4 pont, 4 él.
3D : 8 pont, 12 él.
4D : 16 pont, 32 él.
5D : 32 pont, 80 él.
Jól látható az exponenciális növekedés. Mellesleg az utolsó két sor már nem úgy készült, hogy elképzeltem, és megszámoltam, hanem ki kellett találnom a megfelelő képletet (nem túl nehéz).
"Nem tudom, milyen kísérlettel lehet azt igazolni, hogy ezt soha nem is tudná megtanulni."
Rengeteg sok próbálkozással. Vagy egyébként alaposan bizonyított elméletekből levezetve.
"A parapszichológia nem zárja ki, hogy a mély tudatalatti ezt teszi."
Ha a tudomány határain kívülre merészkedünk, akkor már azt is lehete mondani, hogy Isten ilyennek teremtett, és kész.
""Az LSD felfedezőjének neve miért érdekes? És miért csodálkozol azon, hogy nem ismerem, kellene?"
Az LSD egy jól ismert hatása, hogy nagyra nyitja az információs csatornákat, és azok elöntik a tudatot."
Ezzel nem feleltél egyik kérdésemre sem. Miért érdekes A NÉV, és miért kellene ISMERNEM.