BiroAndras#137
""Még mindíg nem értem, hogy a kvantumfizika hogy jön a képbe."
Én meg nem értem, miért nem érted."
A kvantumfizika az elemi részecskékkel és a téridővel foglalkozik, nem mond semmit a tudatról. Persze ettől még elképzelhető lenne, hogy valami trükköt kihasznál az agy a tudat létrehozásához. De, sem a pszichológusok, sem a mikrobiológusok, sem az MI kutatók nem hivatkoznak soha a kvantumfizikára a jelenségek magyarázatához. Még a mikrobiológusok találkozhatnak kvantumfizikai jelenségekkel, de soha nem hallottam olyanról, hogy a tudat magyarázatához hivatkoztak volna ezekre.
Jelenleg a tudományos álláspont az, hoyg az intelligencia tisztán absztrakt információelméleti (matematikai) szinten magyarázható, még Newton se kell hozzá, a tudatot viszont még definiálni se tudjuk rendesen, így azt se tudhatjuk meghatározni, hogy hogyan jön létre.
"Hogy algoritmizálod pl. egy kvantumszámítógép működését?"
Schrödinger egyenlet? Ha nem lenne algoritmizálható, akkor mégis hogyan lehetne programozni?
"Tehát azt, hogy a qubitek egyszerűen és gyorsan beállnak a megoldást jelentő eredményre?"
Megfelelő programozás mellett, és csak speciális feladatokra. Nem úgy müxik, hogy bepötyögöd neki, hogy "Mi az élet értelme ?", és kiköpi a választ, hogy : "42". A qbitek specialitása az, hogy egyszerre tárolják az összes lehetséges értéket, és a műveletek is az összes lehetséges kombinációra egyszerre számolódnak ki. Ez hihetetlen számítási teljesítményt eredményez, de az egész tökéletesen algoritmikus.
"Amiről sokan azt gondolják, hogy általunk nem érzékelhető "dimenzióban" történik meg a művelet elvégzése."
Ezek a sokak nyílván nem fizikusok, és nem is mérnökök.
Egyébként az igaz, hogy a fizikusok 10+ tér dimenziót feltételeznek, de ezek nem olyan dimenziók, ahonnan nyálkás szörnyek másznak elő, hanem absztrakt matematkai dimenziók. Megint csak semmi misztikus és algoritmustalan nincs benne, hiszen végig egyenletekkel dolgoznak.
"A matematikai valószínűség, amivel néha próbálják ezt megközelíteni, nem fogja meg a lényeget."
Nem pontosan valószínűségekkel dolgoznak, ennél picitbonyolultabb a dolog. A kvantumfizikával az a gond, hogy az egyenletek nem a hétköznapi világban működnek, amit az ember megért. Emiatt az eredményeket mindíg le kell fordítani a mi világunk nyelvére, hogy értelmezhessük őket, és ez könnyen félreértésekhez és paradoxonokhoz vezethet. Pl. a részecske-hullám kettősség esetén valójában az elemi részecskék nem is részecskék és nem is hullámok, hanem olyan objektumok, melyek bizonyos esetekben részecske-szerűen, máskor hullám-szerűen viselkednek, de van amikor egyszerre mindkét viselkedést mutatják. De a rájuk vonatkozó egyenletek nagyon pontosan leírják ezt a viselkedést, csak az eredmény interpretációja nehéz, mert emberi fogalmakkal kell valahogy leírni, hogy mi is történik.
"Azt olvastam, pl. kisgyerekek sokkal hamarabb megértik ezt, mint a felnőttek, mert nekik még nincs túlzottan "beállva" a gondolkodásmódjuk."
Ez sokmindenre igaz, de vannak biológiai korlátok. Akárhogy is próbálkozik, egy ember sose lesz képes pl. négy dimenzióban gondolkodni. Mondjuk hiába is próbálnál egy gyereket megtanítani rá. Hiszen hogy mutatsz neki 4D képeket?
Az evolúció szemszögéből is valószínűtlen, hogy az ember képes legyen a megszokott világától alapvetően különbözővel boldogulni. Kivéve persze, ha valami meglevő képesség analógiáját használja ki, mint ahogy ezt teszi a modern technikával.