kukacos#23
Azért szerintem egy csak mikroszkóppal látható sejttől szép teljesítmény, hogy egy méteres molekulát tárol, aminek ráadásul minden nukleinsava információt hordoz :) 1. A kísérletről fél füllel hallottam valamikor rég, utána kellene néznem, pontosan mi volt az eredmény, tudott-e szaporodni, úgy emlékszem "semmilyen szempontból" nem különbözött egy "normális DNS-ű" élőlénytől. 2. A hibajavítás nem a DNS-ben van. Ha két bázispár kivágódik, nincs az az élőlény, ami visszailleszti az eredetit. Az egyetlen hibajavító mechanizmus a DNS két szálán alapul: ha az egyik szálban hibás nukleinsav kerül egy helyre vagy hiányzik, léteznek enzimek, amelyek a megfelelő párt szintetizálják az adott helyre. Sok genetikai hiba múlik egyetlen nukleinsav mutációján, különösen szerencsétlenek azok a mutációk, amelyek a "stop" kodont rakják be egy helyre. 3. Az mRNS átírás után speciális fehérjék levágják az exonokat, és nem készül belőlük fehérje. Az egyetlen teendő az, hogy a valódi fehérjeszintézis alapjául szolgáló megvágott mRNS-eket összeválogassuk, és ez a valódi gének állománya. A gyakorlatban ez persze nem ilyen egyszerű - sokszor a DNS láncból kell eldönteni, gén-e egy adott rész vagy sem. 3++ itt mi a kérdés? 5. A felesleges géndarabok megtartásának egyik lehetséges oka jól látod az lehet, hogy növeli a genom variabilitását, de kétséges, hogy a "kikapcsolt" géndarabok a magas szintű élőlényeknél is tudnak ilyen szerepet játszani.