KnightRider#4183
Épp az előbb beszéltünk szegény öreg Hoff újabb alkotásáról a barátosnőmmel.
Az a gond, hogy az én szememben ő már nem Michael Knight. Amikor az új sorozat pilotja lement és ugye ott volt az öreg Michael, hogy szimbolikusan átadja a stafétabotot, számomra szörnyű nagy csalódás volt Hoffot látni. Lehetett látni rajta, hogy orbitálisan másnapos, azt a fejet húsz év kényszermunka sem képes utánozni, csakis a masszív piálás (alkesz apámmal nyert tapasztalatból tudom, sajnos). És akkor, abban a jelenetben én nem Michael Knightot láttam, hanem egy kivénhedt, beteg, egyszervolt színészt.
Hát, itt tartunk most. Ha így folytatja tovább, ő lesz a következő Larry Hagman (Jockey Ewing, ha valaki még emlékszik), aki elivott két májat, a sajátját és egy beültetettet, mert még maradt annyi pénze a régi filmekből, hogy megteheti.
Én előre félek Hoff jövőjéért. Ha ezt így folytatja, előbb-utóbb jön majd a hír, hogy holtan találták egy szállodai szobában, a halál oka: alkoholmérgezés. És akkor nem úgy fog rá emlékezni a világ, hogy igen, ő volt a nyolcvanas évek egyik popkulturális ikonja, hanem hogy végre beadta a kulcsot az alkoholista botrányhős.
Akárhogy is legyen - és most engedjétek meg, hogy mindahányunk nevében beszéljek - nekünk, Knight Rider rajongóknak ő mindig a mi Michael-ünk marad, akkor is, ha Hasselhoff már rég nem lesz közöttünk, bárhogy is érje a végzet. Lehet, hogy szomorú a jelen, a jövő pedig kiismerhetetlen, de a múltban alkotott valamit, mely még mindig velünk van és velünk lesz, meghatározva egy bizonyos módon az életünket.
