HUmanEmber41st#87
A véletlenek tárgyalása épp arról szól, hogy feltesszük, hogy ennek és annak nincs mélyebb oka, hanem véletlenül történik
És ha mégse? ha a feltevés rossz? Ennek a mondatnak erősen dogmaíze van...Mert igazából az egyik oldal sem tud bizonyítani semmit sem.
Azt mondod véletlen, mert ennyi vagy annyi az esélye, hogy ez egyszer megtörténjen. De megtörtént.. Miért???
Egyik oldalmondja: véletlen
Másik oldal mondja: oka van
mivel csak egyszer történik meg a véletlen, az egyik oldal sem tud bizonyítani. Sem törvényszerűségeket, sem esélyeket nem lehet 100%-osan megbecsülni. hiszen a megbecsülés eleve nem lehet pontos(mért) érték..
Azt viszont helyesen látod, hogy a differenciál egyenleteknél megakadt
a matematikai "fejlődésem" lol
"marha nehéz absztrakciót jelent elfogadni, hogy lemondunk az okokról."
Hát ja. Miért is mondunk le az okokról? hogy helyt adjunk a véletleneknek? Vagy OK nincs is? Ha van OK, akkor mindig is van, ha nincs OK, akkor semminek sincs OKA, csak "úgy" történik minden véletlenül, nincsenek akkor törvények sem, csak nagy valószínűségek
(PL: az alma nagy valószínűséggel le fog esni a fáról, mert valszeg hatni fog rá a tömegvonzás de lehet, hogy nem vagy csak kicsit..)
Még középiskolában az egyik matek-őrült oszt.társam bebizonyította, hogy 2+2=5 . Lehet, hogy ezt a "trükkös" levezetést Te is ismered, de a gyakorlat azért mást mutat=> 2+2=4. Most akkor kinek higyjek? Neki vagy magamnak? Azt tudom ( a gyakorlatból), hogy az elméletben tervasztalon nagyon jól "működő" dolgok a valóságban nem mindig válnak be..
Ha egy kicsit nagyobb tudásom lenne, írnék egy könyvet A matematika és a valóság címmel.. sajnos nem megy, mivel matematikai műveltségem sajna le van maradva 200 évvel (ez becsült érték ..lol )