nem csak nekem?
-
gaborv #586 Bizony, hogy irritáló, mert Veled történik. És persze, hogy engem is irritál, mert velem is megtörténik. A másikkal meg nem. Irigyek vagyunk rájuk, mert nem küzdenek azokkal a problémákkal, amikkel mi. A mi szemszögünkből nézve nekik gondtalan az élet. Mert ha elmennek egy tükör, ablaküveg, visszatükröződő felület mellett, nem fognak folyton belenézni, hogy "úr Isten, mennyire látszik, megint fogyott, de szarul nézek ki ennyi hajjal, de jó lenne, ha az a pár szál megint olyan lenne, mint régen". Sokunk (szerintem nagyon nagy százalékunk) ezzel kel, és ezzel fekszik. Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszünkbe, "francba, miért én?". A hajunk nagyon fontos az arcunk összképében. Csak hasonlítsatok össze egy mostani képet egy sok évvel régebbivel. Két teljesen más ember. A leglátványosabb ennek hiánya, hiszen ha pl. nagy orrod, kancsal szemed, elálló füled, kusza fogaid vannak, az mind-mind nem látszik olyan messziről, mint az, hogy nincs (vagy ritka) a hajad. Mondhatnám, a kopasz fej világít, messziről.
Biztos van egy kis százalék, akit nem zavar a kopaszság. Ahogy egyik sorstárs is írta lentebb, pár millis (vagy teljesen tar) fejbőr. Valakinek jól áll. Lásd Vin Diesel pl, hajjal el sem tudnánk képzelni. De feltételezem, hogy akik ezen a fórumon regisztráltak, nem ebbe a csoportba tartoznak (köztük én sem). Egyszerűen nem áll jól, ha nagyon rövid a hajam. Így is elég magas volt a homlokom, és nem szabályos kerek a fejem formája, amin a hajam ritkulása csak ront. Most szedtem elő a tablóképemet. Hát, aki azon van, egy "helyes srác". Akkori volt barátnőm mondta is, hogy "na látod, itt még jól néztél ki". A mostani kép meg inkább egy "rendes srác"-ot mutat :)
Nagyon durván visszaveti az önbizalmunkat a kopaszodás. Bizony, nem is gondolnánk, hogy mennyire más emberek lennénk, ha ez a probléma megszünne varázsütésre. Nem lenne blokkoló tényező, amikor meglátunk egy gyönyörű csajt, hogy "odamegyek! De hopsz, hogy is nézek ki?"
És bizony a környezetünk - akármennyire is állítják az ellenkezőjét - kevésbé talál dekoratívnak bennünket. Hiába mondják a csajok, hogy "nekem nem számít a külső" na persze, egy szép férfi is lehet bunkó, de a ritkult haj által esztétikai hiányosságokkal küzdő egyén bizony lehet akármilyen rendes, max "jó barát" lesz belőle, mert nincs meg a vonzalom (persze egyrészt itt le lehetne most vezetni egy pszichológiai eszmefuttatást, hogy "önbizalom kell ide, semmi más" de hát az önbizalom is fakad valamiből ugyebár. Én sokszor hallottam már a következő dolgot, valami igazságtartalma csak lehet: "a külső megfog, a belső megtart".
Egy olyan világban élünk, ahol megadatott a változtatás lehetősége. Csak nem élünk vele (én sem - még). Miért? Mert nincs pénzünk? Megvesszük a 2-3 millás autót sok évre, veszünk fel A-B-C hitelt bevásárlásra, személyi kölcsönt plazma TV-re és utazásra, áruhitelt számítógépre. Ez kilőve tehát.
Nem merünk? Naná, hogy nem. Miért? Mert "mi lesz, ha..." ha nem sikerül a beültetés (mert én most ebbe az irányba kanyarodnék vissza ismét -> ami eddigi tapasztalataim alapján egyetlen végleges megoldásnak tűnik - kihullik a beintegrált haj? Begyullad, és nem gyógyul meg, csak nehezen? Fájni fog? Megszólnak a melóhelyen miatta? Lehet. Viszont csak egyetlen egy dolgot tudunk biztosan: Ha nem változtatunk, akkor NEM FOG TÖRTÉNNI SEMMI (kivéve persze azokat a fiatalokat, akiknél a folyamat még nem ért a végére, mert nekik természetesen az összes érzékeny hajhagymájuk elpusztul). Ezt tudjuk biztosan. Én viszont addig nem akarok, és nem is fogok beletörődni a sorsomba, amíg el nem mondhatom, hogy MINDENT MEGTETTEM, hogy ne így legyen.
És szívesen értekezek (akár élőszóban is, egy jó sör mellett pl) a kopaszság ellen harcoló sorstársakkal, mert úgy vélem, hogy mivel hasonló problémákkal küzdünk, egymást motiválva sikeresebben fordíthatunk életünk ezen (szerintem meghatározó) szakaszának alakulásán.
Egyedül nehéz. Együtt talán könnyebb.
Na nem akartam regényt írni, remélem, végigolvastátok :)
üdv és kitartás mindenkinek: Gábor