-
#12494
SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!A válasz a játék történetében keresendő:
Valamikor a 40-es évek vége felé, túl egy több tízmillió emberáldozatot követelő világháborúban, éppen a harmadik felé sodródva egy tudós, Andrew Ryan amolyan Nemo kapitány módjára elhatározza, hogy magára hagyja az emberiséget, és mélyen az óceán felszíne alatt felépít egy fantasztikus várost, ahol egy utópiaszerű közösséget fog kialakítani. Magával vitt tehát néhány kiválasztottat, akikkel különböző, igen komoly kutatási programokat vezetett. A víz alatti lét, a társadalomtól való elszigetelődés lassan teljesen eltávolította Rapturet a valódi világtól, ráadásul hamarosan felfedeztek egy halfajt is, amelyből egy egészen fantasztikus anyagot, az ADAM-ot lehetett kinyerni. Ez a cucc alapvetően változtatta meg az emberek génszerkezetét, és extra képességekkel ajándékozta meg őket. Mindenki imádta ADAM-ot, és szegények nem is tudták, hogy minél több anyaggal élnek, hogy képességeik megmaradjanak, annál inkább függővé válnak ezektől a koktéloktól. Hamarosan egyre több ADAM-ra volt szüksége mindenkinek, a készletek pedig megfogyatkozóban voltak.
Nem kellett sok idő ahhoz, hogy a függőségükben elborult agyú városlakók egymásnak essenek, főleg akkor, amikor köztudottá vált, hogy az anyagot a halottak testéből is ki lehet nyerni. Megszaporodtak a gyilkosságok, és végül az egész egy gyilkos anarchiában csúcsosodott ki, ahol mindenkit már csak a legközelebbi ADAM-adagjának beszerzése hajtott. Sajnálatos módon minél több anyagot vesz magához valaki, annál inkább el fog torzulni emberi mivolta – de ezt a szer utáni áhítatban senki nem bánta már. Az emberek érzéketlen gyilkoló gépekké váltak, és külsőjükben is hasonlítottak valami rémlátomásszerű szörnyre, semmint emberre.
Így Raptureban már csak és kizárólag az őrület és az erőszak lett az úr. Mindenfelé hullák hevernek, az egész város romokban áll.
A lényeg mindenesetre az, hogy Andrew Ryan ugyan a művészet és a tudomány szabad fellegvárát akarta megalkotni, de végül ugyanabba a zsákutcába futott bele, amibe a történelem során minden diktátor: nemes eszméi hamarosan üres közhelyekké, majd aljas hazugságokká silányultak, ahogy esélytelenül próbálta velük összetartani anarchiába hulló birodalmát.
Végül a szörnyű kudarc és a felelősség súlya alatt arra kér minket, hogy vessünk véget az életének.
forrás: PC Dome magazin