szurkolás, ultrák, hoolok, 3.félidő



  • Solt
    #2050


    AVANTI RAGAZZI... (Előre srácok...)

    Előre budai srácok
    előre pesti srácok
    diákok, földművesek, munkások,
    a nap nem kel fel többé keleten.

    Száz éjszakát virrasztottunk át
    és hónapokon át álmodtunk
    azokról az októberi napokról,
    a magyar fiatalok hajnaláról.

    Emlékszem volt egy puskád,
    lehoztad a térre, vártam rád,
    a tankönyveim közé rejtve
    én is hozok egy pisztolyt.

    Hat dicsőséges nap és hat dicsőséges éjszaka
    a győzelmünk idején
    de a hetedik nap megérkeztek
    az oroszok a harckocsikkal.

    A tankok összetörték a csontokat,
    senki nem hozott segítséget
    a világ csak figyelt
    az árok szélén ülve.

    A lány nem mondja az anyámnak,
    nem mondja neki, hogy meghalok ma éjjel
    azt mondja neki, hogy a hegyek közé bújdosok
    és visszatérek tavasszal.

    A bajtársaimmal elítéltek vagyunk,
    elveszett a forradalmunk,
    nemsokára megkötöznek
    és a kivégzőosztag elé állítanak minket.

    A bajtársaim már az osztag előtt állnak,
    elesik az első, a második,
    végetért a szabadságunk
    eltemetve a világ becsületét.

    A bajtársak elrejtik a fegyvereket
    majd visszatérnek énekelve az indulókat,
    azon a napon, amikor felsorakozunk,
    és visszatérünk a hegyekből.

    Előre budai srácok
    előre pesti srácok
    diákok, földművesek, munkások,
    a nap nem kel fel többé keleten.