szurkolás, ultrák, hoolok, 3.félidő
-
Grenzjager #1242 A #1154 folytatása:
"Szép", új (?) világ
Nem sorozatindítónak szántam múltkori, hasonló című írásom, de a magyar futballban valahogy semmi nem az, aminek látszik. Örökös körforgás, amelyben újra és újra megismétlődnek a múlt hibái, és mindig kikötünk ugyanabban a nihilben, de nevezhetjük kis magyar valóságnak is.
Bevallom őszintén, a cím és pár megemlítendő dolog már a válogatott mérkőzések előtt megvolt a fejemben, de éreztem, hogy meg kell várnom a svédországi fellépést, mert aligha kell annak külön bejegyzést szentelnem. Sajnos.
Mivel már itt az FFT-n is többen foglalkoztak a nemzeti csapat szereplésével, én csak pár pontban szedném össze gondolataimat.
1. A végeredmény? Papírforma. A mutatott játék? A közepesnél gyengébb. Erre számítottam? Nagyjából igen. Koeman vagy Egervári? Teljesen mindegy.
2. A magyar válogatott olyan, mint a hazai politikai élet. Nincs felelősség. A keret továbbra is tele van olyan játékosokkal, akik már három-négy korábbi kapitány alatt sem értek el semmi komoly eredményt. Ha nem jutottunk ki, akkor nem jutottunk ki. És akkor mi van? Lesz új szövetségi kapitány? Hát oszt? Majd meghív ő is. Mindig meghívnak. Hát kit hívjanak meg mást? Ez így szerintem nem mehet. Király „énprofivagyok” Gábor reaktiválásával például Egervári az én bizalmamat már az első meccs előtt elvesztette.
3. Azok a focisták, akiknek a csapatunk eredményességét kellene biztosítaniuk, padoznak. Huszti, Hajnal, Rudolf, és újabban Gera is. Apropó, esetében nagy köszönet a hitgyülinek, hogy Gerzson egyáltalán itt tart, de látni kell, hogy azt viszont sikeresen kiölték belőle, ami Ibrahimovics zsenialitásának alapeleme. Csibészség, vagányság, dörzsöltség, nevezhetjük akárhogy.
4. Dzsudzsák. Válogatott pályafutása alatt emlékezetes megmozdulásai is csak elvétve akadtak, nemhogy meccsei. Ennyi.
5. Temetni természetesen nem kell a csapatot, de azért az egyszerűen szánalmas volt, amit Faragó Richard művelt. Három passz egymás után emberhez, és hatalmasakat rikoltott, hogy ez az, na, tudunk mi is kombinatívan játszani! Mindezt egy válogatott meccsen. Jó, hogy nem tört ki örömujjongásban, amiért egyáltalán kimertünk állni a pályára a zordon vikingek ellen. Értem én, hogy hatalmas reformok, meg új MLSZ, meg Fidesz-kormány, de azért ne adjuk már el a bóvlit kincsként.
Ha már szóba került a politika. Miniszterelnökünkön nem múlt semmi. Ő ott volt. Igaz, hogy Gyurcsánynak nézték, de ott volt. Ő mindenütt ott van. A fontosabb külföldi focieseményeken túl, Újpest-drukkerként felbukkan a Fradi másodosztályú idénynyitóján, Loki-sállal a nyakában BL-mérkőzésen, vagy akár a köztársasági elnök és az MLSZ-elnök társaságában tapsol állva a Videoton góljánál a Ferencváros ellen. Most éppen tehát a Vidi. Az a csodálatos fehérvári együttes, amely nem is olyan régen még félévente került csődközeli helyzetbe, de névadó szponzora a gazdasági válság alatt ezek szerint olyannyira magára talált, hogy százmilliókat költhet a hazai piacon belül játékosvásárlásra. Az új magyar foci-sikersztori, avagy „segítőkezet” nyújt az állam? Irányított transzferek, politikai elit a VIP-páholyban? Láttunk már ilyet kishazánkban korábban is. Hogy ez jó-e, illetve kinek jó, azt inkább mindenki döntse el maga. Mezey doktornak és csapata szereplésének köszönhetően mindenesetre egyelőre nem kell vérre menő vitákat folytatni arról, hogy vajon azért fújták-e be a tizenegyest a Videotonnak, mert…
A Fradi és a rendőrség. A Fradi és a vezetőség. Fradi vs. rendőrség és vezetőség. Végtelen, képtelen és érthetetlen történet. Tulajdonképpen e kétfrontos csatában már tényleg semmi újdonság nincs, csak újabb világmegváltó ötletek, amelyek értünk, szurkolókért vannak. Magam részéről, szívesen lemondanék róluk. Az, hogy a rendőrség újabban minden Üllői úti mérkőzés idejére (illetve előtte és utána pár órára) háborús övezetté nyilvánítja a Népligetet és környékét már igazából meg sem lep. Annyi a zsaru, hogy akár az ő csapatuk ellen is játszhatnánk minden héten. De tényleg! Mekkora lenne? Két-három szektort simán megtöltenének ilyen létszámmal, minek ide Győr, meg Paks, meg hasonló csapatok? Na, meg az Újpest? Az különben is kit érdekel? A kétségbeesett, tisztes ingatlanforgalmazó vezetőséget, amely jobb híján sorsolásra bocsátaná a tiketteket? Ja, hogy ez most is így történik? Hát igen, ez a derbi biztos véletlenül szerepel minden, témában jártas, komoly külföldi oldalon található összeállításban. Biztos kevés szurkolót érdekel itthon. Biztos úgy kell összefogdosni őket, akciókkal, amelyeket az új bérlet kiváltásához kötnek. Mindezt az után, hogy tavaly, a szintén pompásan megszervezett jegyárusításkor többezres, kígyózó sor állt az Albert stadion pénztárainál, miközben a jegyek nagy részét már korábban elfeketézték. Biztos ezért intézett még a zöld-fehér szurkolói szövetség most még 500 jegyet az ősi riválistól pluszban, a bohóckonstrukción felül. Ferencvárosi vezetőség: Ülj le, egyes! Újpesti vezetőség: Nem könnyű kimondanom, de elismerésem. FSZSZ: Szép volt, fiúk!
(Fourfourtwo)