dez#103
Reménykedek benne, hogy hosszabb távon a tudomány jóra vezet, de rövid távon sok visszásság van vele. A mai tudománynak is megvannak a pátriárkái (akik a tudományt a poziciójuk bebetonozására, és saját személyes gondolkodásmódjuk terjesztésére használják), és dogmái (olyan dolgoknak tényként kezelése, amire valójában nincs bizonyíték), önámítósága (egy teória-rendszeren belül igaznak bizonyuló állítások abszolút igazságként való elfogadása).
A tudomány megköveteli magának a következőket:
- hit abban, hogy a tudomány "jó", és hasznos (hiszen hogy nézne ki, hogy valaki maga vagy az emberiség ellen, vagy pl. csakis a profit reményében dolgozzon, kutasson)
- a tudományosan bebizonyított állításokat abszolút (megkérdőjelezhetetlen, mindenre kiterjedő) igazságnak kell elfogadni, mindaddig, amíg ugyanilyen alaposan be nincs bizonyítva, hogy nem úgy van.
- néha olyasmiben való hitet is elvár, amire nincs tudományos bizonyíték, vagy ennek ellenkezőjét olysmiben, amit ugyancsak nem lehet tökéletesen kizárni (ezt főleg a kevésbé művelt, de annál számosabb, és hangosabb hívei várják el a tudományon kívül állóktól)
- fanatikusabb hívek az "aki nincs velünk, az ellenünk van" elvet is követik (aki nem fogadja el a fentieket, az potenciális ellenség lehet)