- Brr, milyen hideg van ma reggel.
- Micsoda hátborzongató érzés..
- Ez nem úgy néz ki mint az otthonom.
- Jon? Ubul?
- Van itthon valaki?
- Egyedül vagyok. Fogalmad sincs, hogy mennyire egyedül vagy Garfield.
- Nyugalom, Garfield, biztos van valami magyarázat arra hogy miért üres a ház.
- Jon biztos az élelmiszerboltban van.
Eladó
- Az otthonom elhagyatott. Senki sem él itt évek óta.
- De.. ez azt jelenti, hogy én sem éltem itt évekig.
- Ez meg mi volt?
- Jon! Ubul! Hát otthon vagytok!
- Helló Garfield, egyél egy kicsit. Bezárva egy olyan időbe, ahol ő már nem létezik, Garfieldnak szembe kell néznie a legnagyobb félelmével, a magánnyal.
- Éveken át Garfield természetesnek vette az életet, de most megrázta az időnek, ennek az elkerülhetetlen folyamatnak a rémisztő víziója.
Csak egy fegyvere van.. a tagadás.
- Nem akarok egyedül lenni!
- Szeretnél reggelizni Garfield?
- Kinek kell az? Csak rátok van szükségem. A képzelet nagyon erős eszköz. Átszínezheti a múlt emlékeit, beárnyékolhatja a jelen felfogását, vagy egy olyan jövőt festhet elénk, amely csábít, vagy éppen megrémít, attól függően, hogy hogyan éljük az életünket.
#21802
