A közlekedés mostanában, közlekedési szokások, morálok és az ezzel kapcsolatos esetleges problémák
-
Vlala #141 Nagyon jól mondtad!
"A városi ember amúgy is sokkal parasztabbul vezet, mint a vidéki, kisebb az ingerküszöbe, tolerancia szinte nuku" Így viszont inkább öngyilkos merénylőnek nevezném, mint gépjárművezetőnek.
A "mazsola" - kezdő gépjárművezető - megpróbál életben maradni egy számára új helyzetben, amely elég jelentős veszélyforrást képvisel - könnyen az életébe kerülhet, de egy kisebb hiba is öt-hatszámjegyű kiadásokat jelent. Ez a tény elrettenti, és túlzott óvatosságra készteti, átdobja a ló túlsó oldalára. Ha egy tapasztalt, magát autóvezetésre alkalmas személynek tartó embert ez annyira felidegesít, hogy hagyja elszabadulni az indulatait, az viszont már nem a mazsola baja! Ha egy gépjárművezetőt elragadnak az indulatai, nem ura önmagának, hogy lenne ura a gépjárműnek?
Érdekes módon a gyalogos közlekedésben nem láttam még olyat, hogy egy ékleterős fiatalember jó nagyot rúg az előtte tipegő nagymamin, vagy járni tanuló kisgyermeken.
Ha a pszichológiai oldalát nézzük, az autóvezetésnek igazából három szakaszát különböztetjük meg.
Kezdő - ismerkedik a közlekedés ritmusával, általában a KRESZ minden pontját betartja, de elég lassú, sokat hibázik, bátortalan, túl óvatos. (legyen a jele a négyzet)
Haladó - Ilyenkor a legveszélyesebb az ember, ugyanis már nem kezdő, és azt hiszi, tud vezetni. Lazábban kezeli a KRESZt, lendületesebben vezet, nem tart fel másokat, viszont hirtelen veszélyhelyzetekkel nem tud mit kezdeni, és elég könnyen befolyásolható külső ingerek hatására.
Profi - már tudja a KRESZről, hogy nem szentírás, hanem útmutatás. Ismereteit átültette a gyakorlatba, és egy-egy szituációban az adott helyzetnek megfelelően reagál. Tudatában van annak, hogy nem kell bizonyítania semmit, képes lemondani az elsőbbségről, beengedni másokat, az agreszivitás sem jellemző rá.
(Van még egy negyedik, a kiöregedett, amikor a bácsi a csillagig sem lát el a merci elején. Ez már nem ide tartozik...)