-
gunji #5741 Az elmúlt napokban - mióta valljuk be, nem értem, hogyan s mivel, de sikerült elkefélni a tac skillfámat úgy, hogy ha nem figyelek oda, három borg gömb már megnyúz - sokat gondolkodtam, miközben olvastam a sok tényleg jószívű tanácsot, de egyre jobban irritálnak a játéknak a szentháromság mantráról és a dps imádatról szóló vaskalapos szabályai. Tac-val csak escortba szabad ülni, eng-rel csak cruiserbe, sci-vel meg csak a sajátjába, keverni nem lehet. Sarkítva társaságban meg a sci csak buffolhat/debuffolhat, néha esetleg egy-egy GW vagy TR, az eng csak gyógyíthat, s csak a tac lődözheti az elllent. Ezzel a kánont is jól s*ggbe rúgták a Cryptices fiúk-lányok.
Sokan úgy ülnek le a játék elé, hogy egy sorozatbeli/filmbeli szereplő bőrébe szeretnének belebújni. Ki ne szeretné a saját kedvenc csillaghajóját/ragadozómadarát/stb. irányítani? Bevallom én is. De erre itt nincs lehetőség: csak a kaszt által meghatározott hajóba ülhetsz. De lvl50 felett annak sincs semmi köze a kánonhoz.
Bevallom, korábban kipróbáltam a sci és a tac kapitányomat is egy-egy cruiserben, s valóban kisebb sebzést adtak le. Viszont a taktikai hajóhoz szükséges hit'n'run stílus egyáltalán nem jön be. Hiába van egy escortnak nagy tűzereje a 3 DHC miatt, az egyetlen esélye, ha az első ráfordulásnál sikerül kilőnie az ellenfelet. Ha nem, akkor hátat fordítva már veszélytelen, s csak kész szenvedés a harc.
Lehet fanyalogni, de kipróbáltam a tac-os cruisert, s jobban is éreztem magam benne, jobban bejön a körkörözős stílusa is, amúgy is szeretek lassabban játszani, nem rohanni. Amúgy se zavar, ha 7 helyett 47 sec alatt lövök csak ki egy gömböt. Így ugye kerülendő a konfliktusokat azzal nem is járok társaságba. Pedig szokszor nagyon hiányzik.
Sikert elérni a játékban csak nekem nem fekvő stílussal lehetne, de azzal meg én nem érezném/érzem jól magam.
A szerencse sem szokott mellettem állni, ec-farmolós foundrykon a loot 70%-a battery vagy commodity, azaz semmit nem ér. Hétvégén kiszámoltam, hogy a taktikai hajóra 150 milliót kéne költenem. Csak arra az egyre. Röviden: reménytelen.
Arra jutottam, hogy így mi értelme van maradni?
Ki tudja... Szóval minden szépet és jót, talán egyszer még összefutunk valahol az űr mélyén