666
-
Adrian Graves #217 Ahhoz viszont összevont szemöldökkel hozzászólnék, hogy néhány metal zenei stílust egyértelműen azonosítanak a sátánizmussal.
Ez kb olyan, mintha azt vágnák a képedbe, hogy ha jazz-t hallgatsz, akkor néger vagy.
A sátánizmusban, mint témakörben elég olvasott vagyok, és kijelenthetem, hogy azok, akik tényleg komolyan sátánisták, nos, ezek igen komoly emberek, egy komoly vallással. De. Mert ugye mindig van egy de. Elég, ha röviden talán annyit mondok, hogy pl a Sűtűn egyháza se sátánista. És mielőtt pofánvágtok valami lecseszéssel, ismételten csak azt tudom mondani, amit e témában már jópárszor. Különböző vallások negatív pólusainak összeválogatott egyvelege nem lesz sátánizmus. Kettő. Aleister Crowley. Az uraság A Kitab al azif című műből kiemelt részekre hagyatkozva írt egy kereszténységgel kevert könyvetm itt indult az egész. Pontosabban néhgány elemét átvitte az említett könyvnek. Jó tudni, hogy az említett könyvet Howard Phillips Lovecraft írta álnéven, hogy irodalma hangulatának világát színesítse. 3. Úgymond afrikai sátánizmus. Macskafelvágás, levágott kéz a bolt előtt vevőket hoz, stb. Ezt se kéne összekeverni a keresztény sátánizmussal. 4. Belemagyarázások. Az a kevés, aki még tudja is ,hogy milyen a valódi keresztény sátánizmus, elkezd belemagyarázni mindent, ugyanúgy, mint a keresztény szekták teszik. 5. Szeretném azt is megemlíteni, hogy ha a sátánizmus kifejezést értelmezzük, nos itt minden olyan vallás sátánistának minősül, aki nem Jahve Élohimot imádja. Ilyen minőségben például Marduk is, aki kultuszkötének egyik legpozitívabb alakja.
Sorolhatnám még, de azt hiszem, a lényeget értitek.
Folytatva. Hiba a black metal avagy a death metal stílust sátánizmussal párosítani. Ez maximum 14-17 éves korban fordulhat elő, amikor még az ember minden hülyeséget összeszed internetről, és csak azért, mert olvasta, el is hiszi. Ismételten kijelentem, ez egy zenei stílus, a maga jellemzőivel, melynek egyik központi témája nem is annyira a sátánizmus, de sokkal inkább az önzővé vált (tiszteletem a Ferenceseknek, az ő elveik talán kivételnek számítanak) kereszténységtől való elfordulás. Emellett ott van a szerelem is, stb, stb. Például a Dimmu Borgir is csupa családos emberből áll, úgymond kamu-sátánisták, de felmennek a színpadra és előadják a számaikat, és a hozzájuk tartozó show-elemeket.
S aki egy black metal zenekar számait hallgatva, a zene alapján kijelenti, hogy ő most sátánista, azt csak sajnálni tudom, mert átkozottul röhejes az ilyen réteg, sokszor azt sem tudják miből fakad az egész, vagy mi lenne a lényege. Inkább azonosítják az afrikai sátánizmussal, és le van tudva.Szánom az ilyeneket, szánom. Azok, akik pedig egy black metal zenekar zenéjét egyelőve teszik gondolatban a sátánizmussal a fentebb említett réteg által generált vizuális hatások (megjelenés, stb), azokat is csak szánni tudom.
Csak a keretes szerkezet kedvéért. Én magam is black-et hallgatok sokszor, de ha valamilyen oknál fogva beteszek egy Louis Amstrong albumot (igenis kedvelem a jazzt, legalábbis néhány megjelenési formáját), nem leszek néger, és szaxofonozni se tanulok meg az élmény hatására.
ui:
Előítélei mindenkinek vannak, lehetnek. De valami félelmetesen röhejes, hogy a zene, melynek célja a szórakoztatás volt anno, ilyen sok rétegre szakítja a társadalmat. Ismerek olyan diszkóst, akit nagyon kedvelek. És nem köpöm le, amiért technot hallgat. Sőt, nem is b#&@ogatom miatta. Mint ahogy ő se teszi velem. Ilyen egyszerű. És sajnálom, hogy a főként ifjabb korosztályok által képviselt divatmetal, divatsátánizmus, stb miatt ezeket a vonulatokat hallgató rétegeket tökéletesen elítélik.