Hűségről őszintén....
-
akos #452 Átolvastam az elmúlt pár napban keltezett írásaid Membrah. Első gondolatom az volt, hogy már-már megmosolyognivalóan, bántóan naív vagy. De aztán a következő másodpercben bevillant az is, hogy akár én is írhattam volna mindezt: amikor annyi idős voltam, mint Te. Nem mintha most olyan sokkal idősebb lennék. De azért elmúlt pár jellemformáló, szemléletválasztó év azóta.
Nem is tudom mit írhatnék. Hogy mi minden történt ami megváltoztatott? Az azért hosszú lenne.
Amikor annyi idős voltam, mint Te, engem mindenki megpróbált meggyőzni, hogy csak ábrándos, lelkendező naív kölyök vagyok. Én nem hittem nekik. És bizonygattam az igazam. Fáradság nélkül, véget nem érően. Megannyi vitán, párbeszéden keresztül. Aztán nekik lett igazuk. Legalábbis részben: sok olyan dologban, amit nem hittem volna korábban. Még magamról sem hittem volna.
Azt hiszem, én nem akarok azoknak az embereknek a nyomába lépni, és most téged győzködni, "megvilágosítani" arról, hogy mennyire más (lehet) a realitás, mint amiről Te írtál alább.
Azt kívánom inkább: őrizd meg ezt a lelkesedő naivitást. Sose legyen semmi, ami kizökkent ebből. És a párod iránt érzett szeretetből/szerelemből.
Ha meg mégis lesz: úgyis levonod majd a szükséges konzekvenciákat, és megtanulod a leckét anélkül, hogy én mindezzel korábban szembesítettelek volna.
Egy szó, mint száz: csak így tovább!