511
Hűségről őszintén....
  • krisztike
    #471
    Légy továbbra is optimista!:)
  • Membrah
    #470
    Nos köszi..
    De a naivitásom nem olyan egyértelmű...
    Én a pillanatnak élek(carpe diem...), de tudom, hogy könnyen előfordulhat, hogy változni fogok a jövőben s ez néha elgondolkodtat, s készülök is rá...
    Kicsit paradox jelenség ez, valóban, de tényleg így van...
    Szeretk ilyen lenni, szretem a jelent, de készen állok az új élményekre, a változásokra is..
    Engem ugyan nem súlyt le, ha az idősebbek és/vagy intelligensebbek meg akarnak győzni, hogy változni fogok...
    Tudom én is...
    A zavaróbb inkább az, ha olyan rémesen akarják ábrázolni...
    Wind of change:a változás szele lehet pozitív(példa erre az említett dalcím témája is..sokan azt hiszik, hogy ez szerelmes szám...höhö..ennyit a történelem-tudásukról...)!
    Lehet, hogy a javamra fogok változni..SŐT!
    De nem zavar, nekem nyugodtan elmondthatja bárki, hogy milyen naiv vagyok..
    Tudom,de ez egyrészt személyfüggő, hogy ki, mennyire, mikor, meddig...
    Másrészt attól, hogy elmondja, vagy fel akar készíteni, hogy "huh,majd jön a csúny jövő, s akkor lesz majd haddelhadd!"...
    Magamnak kell erre felkészülni, vagy legalábbis megérteni, nem pedig másfeladata...
    Tudom, hogy naiv lennék, de azért annyira nem, hogy ne tudnám, ez nem fog mindig így maradni...
    Az én naivizttásom tényleg abból áll, hogy próbálok hinni a jóban...
    És szeretném, ha legalább ez az alapelv nem veszne el bennem...
    De majd meglátjuk mit hoz a jövő...
    Ja és:Quidquid discis, tibi discis..(bármit tanulsz magadnak tanulod...)
  • krisztike
    #469
    Akkor jövőhéten...
  • akos
    #468
    Yoéjt neked is.
    Holnap nem leszek. Utazom. Ahogy írátam "odaát" :o))
    Majd a jövőhéten...!
  • krisztike
    #467
    JÓ éjt!-elfáradtam,majd holnap...:)
  • akos
    #466
    Nope! :o)
  • krisztike
    #465
    bocsi a rébuszokért...:)
  • akos
    #464
    Aham.
  • krisztike
    #463
    részben igen.
  • akos
    #462
    Minden egyes hozzászólásod utána egyre kevésbé értem, hogy miről is írsz. Tényleg. Bocs.
    Én csak arra voltam kíváncsi, hogy ironikusan értendő a "mindjárt sírok", vagy nem.
  • krisztike
    #461
    az,hogy ki mikor hogy érzi magát és,hogy milyen változások mennek le az életében bizonyos idő alatt.
  • akos
    #460
    Nem. Rébuszokban beszélsz.
  • krisztike
    #459
    Azt,ami elmúlt,ami nincs,ami hiányozhat az életből.Így már oké?:)
  • akos
    #458
    Nem. Nem tudom. De mindegy. Ha nem akarsz, nem válaszolsz.
  • krisztike
    #457
    Tudod sztem ne magyarázzam meg!Egyébként mindenki másképpen értelmezi ezt a szót.kb.5évvel ez előtt más volt a véleményem-fogadkoztam,hogy én sose és most márlassan 4éve megváltozott minden.Hogy értendő.így is úgy is...?
  • akos
    #456
    Egy kérdőjel.
    Nem igazán értem az alábbi félbehagyott gondolatot. Szó szerint, vagy irónikusan értendő?
  • krisztike
    #455
    ez mi akar lenni?
  • akos
    #454
  • krisztike
    #453
    Remek,s mindjárt sírok...
  • akos
    #452
    Átolvastam az elmúlt pár napban keltezett írásaid Membrah. Első gondolatom az volt, hogy már-már megmosolyognivalóan, bántóan naív vagy. De aztán a következő másodpercben bevillant az is, hogy akár én is írhattam volna mindezt: amikor annyi idős voltam, mint Te. Nem mintha most olyan sokkal idősebb lennék. De azért elmúlt pár jellemformáló, szemléletválasztó év azóta.
    Nem is tudom mit írhatnék. Hogy mi minden történt ami megváltoztatott? Az azért hosszú lenne.
    Amikor annyi idős voltam, mint Te, engem mindenki megpróbált meggyőzni, hogy csak ábrándos, lelkendező naív kölyök vagyok. Én nem hittem nekik. És bizonygattam az igazam. Fáradság nélkül, véget nem érően. Megannyi vitán, párbeszéden keresztül. Aztán nekik lett igazuk. Legalábbis részben: sok olyan dologban, amit nem hittem volna korábban. Még magamról sem hittem volna.
    Azt hiszem, én nem akarok azoknak az embereknek a nyomába lépni, és most téged győzködni, "megvilágosítani" arról, hogy mennyire más (lehet) a realitás, mint amiről Te írtál alább.
    Azt kívánom inkább: őrizd meg ezt a lelkesedő naivitást. Sose legyen semmi, ami kizökkent ebből. És a párod iránt érzett szeretetből/szerelemből.
    Ha meg mégis lesz: úgyis levonod majd a szükséges konzekvenciákat, és megtanulod a leckét anélkül, hogy én mindezzel korábban szembesítettelek volna.
    Egy szó, mint száz: csak így tovább!
  • Unreal1942
    #451
    Ez pontosan így van.
  • krisztike
    #450
    köszi
  • akos
    #449
    Mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát.
  • krisztike
    #448
    Hát éppen ez az a múltbéli nehézségktől nem ,hogy érettebb lettem de attól félek kimaradt valami az életemből,és állandóan azt hallom hogy nem vagyok 18éves,megöregedtem.-azt tudom,hogy nem leszek fiatalabb,de úgy gondolom még nem vagyok 28 nem vagyok olyan öreg,hogy a szórakozást ki kellene zárnom az életemből...
  • Membrah
    #447
    tudom, hogy furán hangzik,de már volt többször is igen komoly döntéshelyzetem...
    Olyanok amik nemhogy az én korosztályombelieknél, de a többi embernél se jellemző,hogy előfordul...
    Igaz, volt olyan is, amikor tényleg nem érte volna meg elmesélni...
    De mostmár, jóval később is csak olyannak mondanám el, akiben halálosan megbízom...
    Volt miből tanulnom...
    emiatt sokan azt hiszik, hogy na ettől az ember érettebbé válik..
    Hát pont az, hogy nem...
    Érzékenyebb és filozófikusabb lettem, denéha pont inkább gyerekként próbálok viselkedni..
    Volt egy-két időszak, amikor éretten kellet megoldanom dolgokat, s előfordul, hogy mostanság akarom pótolni...
    De ez is el fog múlni, teljesen jó ez így is..
  • krisztike
    #446
    Hidd el,ha konolyabb dolgok is benépesítik az életedet nehéz dönteni melyik a jobb,mit vállalhatsz és mi éri meg igazán...
  • Membrah
    #445
    Szerintem ez a tézis hamis...
    Ha "megijjedsz" is, akkor legalább megtudod az igazságot...
    Jobb, ha tudod, mitől féltél, mintha állalndóan az a rossz érzés lengi be a napjaidat, hogy "Na, most mi les...!"...
    bár ez csak az én koncepcióm egy-egy problémamegoldásra...

  • krisztike
    #444
    Ezt én is így gondolom.De jobb félni,mint megijedni...
  • Unreal1942
    #443
    Ez a helyes gondolat.
  • Unreal1942
    #442
    Nem vagy vele egyedül.
  • Membrah
    #441
    Nem baj..
    Majd ha történik velem valami, akkor tanulok belőle, ha mg nem...akkor nem vesztttem semmit...sőt!
  • Membrah
    #440
    Persze, hogy előfordul, hogy fdélük, hogy lehet, hogy a másik megvet/kinevet/elutasít, de akkor is az őszinteség a legfontosabb!
    Én a párom felé mindig őszinte vagyok még ha zavarban is vpok...de ő ismer a legjobban, s ez nem csak azért van, mert vele járok, hanem mert hagyom magam megismerni..
    Egyébként aki nem őszinte,azt nem csak a másikat, de saját magát is becsapja és sokszor több kárt okoz, mint kéne...
    De ha más szempontból nézzzük, van az úgy, hogy jobb nem szólni inkább semmit..
    Nem hazudni, vagy titkolózni, csak védeni a másikat..
    Előfordul hogy ha megakarjuk óvni valmitől,akkor inkább hallgatunk..
    Bár nálam ez is nehéz dolog, hisz joga van hozzá, hogy tudjon róla, s hogy ő döntse el, neki az jó, vagy sem!
    Igaz, még ebben a kapcsolatomban nem fordult elő ilyesmi,mindent elmondok neki, s ennk örülök, s remélem ez így is marad..
    Jöhet-csak képletesen értem-bármilyen nehézsség, de mi legyünk őszinték egymással!
    Erre vágyok én, mint nő!
    ŐSZINTESÉG!
    Talán az egyik legnyagyobb emberi érték!
    Nem hiszem, hogy egyedül vagyok a véleményemmel!
  • krisztike
    #439
    Csak néha féknek az ilyen jellegű tmákat napirendre tűzni...Őszinteség?...-nálunk is volt olyan,amiről a másik azt hitte hogy kifogja nevetni a párja és ezért nem mert előhozakodni vele.(nem hűtlenségről volt ekkor szó):)
  • Unreal1942
    #438
    Szerintem az a lényeg, hogy akit el tudnak venni (csábítani) Azt vigyék mert annyit is ért. (oda vissza érvényes)
    Ezek kemény szavak és valójában én se tudok azonosúlni vele teljesen, de ez az igazság.
  • Unreal1942
    #437
    Igen a férfiakat talán jobban megviseli. Tudod a férfibüszkesége
  • Unreal1942
    #436
    Igen valóban kicsit naív vagy
    De ez egyáltalán nem baj.
    Majd kicsit változik a véleményed késöbb.
  • Unreal1942
    #435
    Igen ehez kell az öszinte kapcsolat. És kiderűl, hogy mit nem tud megadni a másik, mi hiányzik. Aztán keresni kell megoldást.
    Természetesen két ember kell mindenhez ebben igazad van.
  • krisztike
    #434
    Ez mimd szép és jó,de 1megcsaláshoz ketten kellenek...Aztán nem biztos hogy a másik hibája csak.Lehet,hogyogy esetleg nem tudtál megadni v.mit...
  • Membrah
    #433
    Az az ember, aki pedig a tiltott gyümölcsre hajt, nos relatív , hogy szemétláda-e...
    Számomra igen,de neki, vagy a csábítottnak nem feltétlenül...
    Kockázattak, megtettszettek egymásnak...s ha sikerül a hódítás...hát akkor legyenek boldogok...
    mit tehetnék...
    A dühösködés nem segít...sértett lennék, de inkább a csajra...
    S az se tartana sokáig...a másikat nem formálhatom olyanná, amilyennek én szeretném látni...
    Ha ő képes mást választani,akkor bebizonyította legalább, hogy nem illünk össze...
    A csajra pedig akivel összeállt azért nem haragszom, mert ha velem megtette, könnyen lehet, hogy vele is megteszi...
    Ja!
    És tényleg baromi kellemetlen, ha egy haverrol, egy barátról derül ki, hogy vonzódik hozzád, mert se őt, se a szerelmed nem akarod megbántani...
    nehéz megoldani azt, hogy ne bántsd meg, és meg is maradjon, mit barát!
    Talán azért akkor közelít, amikor foglalt vagy, mert olyankor jött rá, hogy mit szalasztott el...
    De ha tényleg igaz barátod, akkor el lehet neki őszintén mondani, hogy te mással vagy boldog, és ezt értse meg!
    Sztem meg is fogja!
  • Membrah
    #432
    Én ugyan nem tartom bűnnek, de ha már másról ábrándozok, vagy netalán még más is megfordul a fejemben, én tudom, hogy nem elég erős a párom iránt táplált vonzalmam, s akkor inkébb szépen megbeszélem vele, hogy mi a helyzet, s ő dönti el mit akar, bár inkább azt mondom vége, mert ah szeretk valakit,csak ő érdekel...
    De ki tudja mit gófogok mondani 20év múlva?!...;-)
    Nos Un. mondta, hogy mindenkinek szülséges, hogy érezze, hogy ott van még a toppon,...
    ezt embere válogatja...
    Engem nem...Egy valaki ismerjen el:a párom...4(meg saját magamat...)
    S ha már itt tartunk, tudtommal a férfiakat legalább annyira, ha nem jobban megviseli, hogy a párjuk másra gondol, vagy megcsalja/csalta őket, mint a nőket...