..minden ami benned van.
-
Yetike #231 Fél igazságot mondtok mind a ketten.
Általában az esetek döntik el, hogy mikor kell és mennyire küzdeni. Például van egy humán beállítottságú ember, aki valamilyen helyzetből adódóan (pl családi nyomás) reálpályára készül. Otthon vért izzadva tanul, hogy teljesítse a közepes szintet, míg másképp negyedennyi tanulással lazán meglenne neki a kíváló minősítés a humán tárgyakból. Egyszerűen nem ilyen az agya, és kár erőltetni...
"akkor ha jár neked megkapod, ha nem akkor nem"
Ezen a mondaton van a hangsúly. Példának okáért, van egy lány, akinek teljes mértékben nem vagy a zsánere. Na ott aztán megszakadhatsz úgy küzdhetsz, akkor sem lesz semmi. Egyszerűen nem vagy a zsánere és kész.
Azzal pedig, ha túlságosan elképzelünk valamit (egyetértek Mihaillal), néha ellenünk fordulhat. Gondolok itt arra, ha pl randizni akarsz valakivel, és annyira eltervezed, hogy mit mondasz, és hogy, hogy amikor oda kerül a sor egyszerűen becsődölsz és egy értelmes mondatot nem leszel képes kinyögni. Ha pedig egyszerűen nem tervezgetsz semmit, csak adod magad és természetes vagy, akkor pedig minden megy mint a karikacsapás.
Abban viszont Sadun Trystnek van igaza, hogy amikor kell, akkor küzdeni kell, nem pedig várni a sült galambot.