Diablo a jövöben: http://www.ra2083.com/
-
galocza #265 na, alig vártam hogy vége legyen, mert 1. halálosan untatott és bosszantott 2. akartam 1 epés összefoglalót írni a tapasztalatokról.
először is, nem vagyok diablo(klón) rajongó. hogy egy ilyen játékkal nekiállok játszani, az különleges eset.
itt viszont felcsigázott a postapoc/cyberpunk világ (jobban kedvelem az ilyesmit mint a fantasyt), megnyerőnek találtam az indítást (vonatút) és a tálalást is.
hogy minek kellett mondjuk a vp3 codecet használni az mondjuk rejtély, randa is, be is szaggatott már a "restricted area" intronál - ami számolás szempontjából pedig nem egy nagy cucc. ott az xvid, az mért nem jó, ha már fizetni nem telik a büdzséből?
van egy városka a legfontosabb szolgáltatásokkal, innen küldözgetnek bennünket dándzseon-tisztogatásra - mint a klasszikus diabloban.
a kiberbeültetések tetszettek, még ha ez is munkát spórolt: nem kellett a grafikusoknak több skint gyártani az emberkékhez.
a fegyverválaszték szegényes (abból is a közelharciakat csak kenji használhatja), típusonként kb 2-3 kinézet, de az se számított semmit.
táp 2féle, csatadrog meg hp-töltögető - szegényes.
a fő- ill. smith-féle mellékküldiken kívüliek harmatosak, amolyan na-ilyen-is-legyen-benne(-de-minek) szagúak.
a történet kb zérus, de még azt is nehezen lehet követni, párbeszéd alig van, és sok mindent az sem világít meg. a szinkron pocsék - főleg pszi-csajszi, hát az hihetetlen, mintha a vécésnénit hívták volna be, hogy olvassa be a szöveget. a hangja is taszító önmagában. egy életre szőke-undort kaptam volna, ha nincs a qrvás nővérke, joey tribbiani jobbfajta álmaiból 8). a párbeszédek gyakran debilek, brazil szappanopera fíling, sikerült még az utolsó sw filmet is alulteljesíteni.
na, pocskondiáztam eleget, pedig még bele sem melegedtem igazán, úgyhogy folytassuk.
katanás kenjivel játszottam (normal szint, itt az easy), ő elvileg a második legkönnyebb figura, bár lehet hogy csak pisztoly akimboval (dehát skillekre se nagyon tudtam fejleszteni, ld később).
a pályák borzasztó egyhangúak, a háttér: sivatagos, börtönös, szakadt gyár, bunker (a 2 utóbbi nagyon hasonló esetleg uaz), a limlom mindenhol uaz a földön. pozitívum, hogy a smith-küldik pályái úgy tűnt, hogy véletlenszerűen generáltak (megint diablo), de a változatosság kb ennyi, mind uaz a 2-3 féle háttér előtt játszódik.
az ellenfelek viszonylag változatosak, van kb tucatnyi, és egyik-másik szépen megrajzolt (ha nem is túl sok fázissal animált).
a hangok elmennek, de szintén elég egyhangúak, amit ki lehet emelni viszont, az a ZENE, ami nagyon jó.
játékmenetről: elmentem a főszálon a laborig, majd smith-féle küldetések (elég sok), majd újra főszál.
egy ideig nem is volt gond, de a játék a teljesített kvesztekért presztízspontot ad, és ez alapján adja a szörnyeket. a smith-küldik harmadánál kezdtem el olyan szörnyekkel találkozni, amelyek messze erősek voltak a karakteremnek. ilyenkor persze a teendő gondolom az lett volna hogy vissza városba (presztízsveszteség), és kapok megint könnyebb szörnyeket. ehelyett én csaltam, kihasználtam a játék idegesítő (de emiatt szükséges) bugjait: katanával (mint lángszóróval) át lehet vagdalkozni a falakon, + a végén pedig pisztollyal lövöldöztem a beakadt ellenfeleket.
ja igen, átszenvedtem egy rakás smith-küldin, kb 28as szinten folytattam a főszálat. ennek szörnyeit viszont nem befolyásolta a presztízs, szóval mindenki hullt mint a legyek ősszel - egészen osakiig, ahol megint p alapúak voltak a szörnyek, és ha nincsenek a bugok, vagy sose csinálom meg, vagy iszonyatos türelemjáték: egyet elcsalunk a nyájtól, kinyuvasztjuk, hp visszatölt, köv enemy (rosszabb esetben load game). ja persze, a presztízsszintünk alatti monszták 1 xpt adnak (megint csak á la diablo).
osakinál kapunk új környezetet, 2 főnököt és 3 új enemyt (asszem legalábbis, hogy a 2. vháb német sisakos mutánsok is ott jönnek először), szóval a végén van egy kis újítás, de ez volt a játék leguncsibb, legfrusztrálóbb, leganyázósabb része - nem a főnökök, az gyerekjáték volt, hanem a 3 szintet megtisztítani... áhhh...
a fejlődés sem volt az igazi: egyrészt komoly hányadát a kibercuccok adják, azokhoz meg magas str kell (tehát erre sokat kell áldozni) másrészt boooorzasztóóóó laaassaaaan ment. félreértés ne essék, nem akartam félpercenként szintet lépni, de jó lett volna, ha szlépéskor vmi komoly fejlődést látok. pl skillpont 3/szint, ez asszem egy alap skill első szintjére elég, ha többet akarok, intet kell növelni, az ad +5öt (persze még így sem elég semmire), szóval ott is mínusz egy a 3ból, de kéne strre, mivel csak katanával megyünk (plusz kell a kibercuccokhoz), dexre hogy el is találjuk az enemyt, ne adj isten constra, reflexre... és mindezt úgy, hogy ellenséget presztízs és nem a szintünk alapján kapunk, szóval nagyon hamar aránytalanul, fairplay-jel lehetetlenül nehezek.
nem tetszett az sem, hogy fegyverváltáshoz, tárgy használathoz át kellett mennem az invetoryba (a szörnyek közben csépelnek), hogy mért nem lehetett slotos megoldással élni, rejtély.
összegzésképp: minden olyan jól indul a nagy blöff gyönyörű évében: (nekem) kellemes intro, cyberpunk világ, 4 féle valóban különböző kari, szemetgyönyörködtető grafika a városban, remek zene, kibercuccok, fejlődés, random pályák, mókás szörnyek, tetszett, hogy egy márkájú cuccok bónuszt adnak, miazmás. aztán először ellaposodik, majd hihetetlenül frusztrálóvá válik, még bugkihasználással is. hogy hogyan kaphatott 80% fölötti értékeket, fel nem foghatom.
talán én voltam béna a karakterfejlesztéssel, talán vissza kellett volna mennem nehezebb pályákról presztízst veszteni, tán csak nincs rutinom az ilyenjellegű játékokban, talán nem közelharcra kellett volna gyúrnom, akárhogy is, nálam bukta, pedig ez lehetett volna egy jó játék, egy új postapoc-cyberpunk diablo. kár érte, van benne meló, de kellett volna több: történet, mellékküldik (tisztességesek), normális párbeszédek, többféle környezet, és főleg kiegyenlített, kiegyensúlyozott játékmenet.