Nem fogadják el a vezetőség álláspontját, amikor a szurkolókat bírálják amiatt, hogy cserben hagyják a csapatot és tiszteletlenek a vezetőkkel szemben.
Ők a szezon elején hittek abban a vezetőségi koncepcióban, ami az esztelen költekezés ellen és a csapat pénzügyi helyzetének rendbetételéről szólt, és kiálltak az új szemlélet mellett. De nem azt várták, amit kaptak és az elnök úr távolmaradása csak további bizonytalanságot vált ki belőlük.
Ők is tudják, hogy ahogy az életben, úgy a fociban sem lehet mindig győzni. De elvárják az őszinteséget a jobb kapcsolat kialakításáért, mert szerintük szakadék tátong a vezetőség és a szurkolók között. Kifejtik, hogy a szurkolóknak nem lehet mindent beadni és hülyének nézni őket.
Elismerik az elnök úr múltbeli érdemeit, de arra kérik, hogy maradjon is méltó hozzá. Úgy érzik, a klubnak nincs elnöke, és erre a problémára minél előbb megoldást követelnek. Ezzel kapcsolatban a Fininvestnek üzenik, hogy a Milan nem egy vállalkozás. Egy komoly programmal rendelkező személyt szeretnének erre a feladatra és ha a csapat a továbbiakban az utánpótlásra épít majd, akkor is kiállnak majd mellette.
Szeretnének tehetséges, fiatal, ambíciózus olasz játékosokat látni, elegük van az ingyen, utolsó pillanatban érkezőkből és azokból, akik a Milanban akarnak levezetni. Továbbá követelik, hogy ne tartsák meg az olyan játékosokat, akik már nem tudnak semmit adni a Milannak.
Elegük van az ígérgetésekből és az abszurd kijelentésekből, végig kitartottak a csapat mellett, de betelt náluk a pohár.
Nem szeretnének a múltból élni, szeretnék, ha tisztelnék a klubot és bíznak benne, hogy minél előbb újra láthatják az igazi Milant.
Ebben a reményben hagyják dolgozni az illetékeseket, és ezeknek szellemében fogják őket felelősségre vonni.