-
#407
06.20; Hétfő
Ébresztő hétkor, mert 8.30-kor gyülekező, és még boltba is el kellett menni reggeliért. Már ekkor elegem volt a közös programból, pedig nem tűnt rossznak: motorcsónakkal felmegyünk a Cetinán a Radmanove malomig... majd visszajövünk.
A problémáim a három pöttyel vannak. Ugyanis nincs semmi program. Még az sem volt tiszta, hogy mennyi időt leszünk fent, de annyit lehetett tudni, hogy max. félóra.
Eredetileg azt terveztük, hogy délután megyünk fel helyi erővel, fent vacsorázunk és visszajövünk. Tény, hogy ez a verzió jóval drágább, nekem sokszáz kuna rémlett az emlékeimben. (Most utánakerestem: a fórumban 50 kuna/főt írt valaki. Ez bosszantó: ha tudom, hogy csak ennyi, akkor felmentünk volna külön is. A közös út 30 kuna/fő volt.)
Már a hídhoz vonulás sem sejtetett sok jót: a csoportból kirítt két mókamiki. Az egyik folyamatosan igyekezett valami vicceset mondani, a másik meg az állandóan röhögő kontrás volt. Időnként még az se kellett, hogy bárki mondjon is valamit.
Odafönt kaptunk fél órát, mely épp csak arra volt elég, hogy belessünk a konyhába, ahol bazi nagy faszén ágy várt arra, hogy belesülyesszék a finomságokat tartalmazó zárt vasedényeket meg a kenyérsütő formákat. Láttunk erdei bocsapályát, sétáltunk roppant hangulatos erdei ösvényeken, nadrágszélig belegyalogoltunk a folyóba (rutinosak fürdőruhát is hoztak) és ettünk egy fagyit - ahelyett, hogy leültünk volna a fák alatt bedörgölni egy pár sült pisztrángot. Kényelmesen. Ennek ellenére jó volt, de ha egyszer rendben lesz a kocsi és erre járunk, ide még feljövünk.
Tartozok az igazságnak azzal, hogy van egy harmadik opció is: a kemping elől indul egy városnéző kisbusz (egykor traktor) is, mely felhoz a malomhoz. Minden vasárnap délelőtt. Egyszer.
Azért van még mit finomhangolni az idegenforgalmi hozzáálláson.
Egyéni problémám, hogy bár gumiragasztót egyből tudtam szerezni, hűtőtömítő folyadékot sehol sem találtam. De még csak azt se tudtam az általam ismert nyelveken, hogy hogyan keressem.
Visszaértünk, fürödtünk egy orbitálisat a tengerben, utána bocsáztunk a parton, nagyon jó volt. Estére grillezést terveztünk, a mindenféle kolbászokat időben megvettük. A csajok eredetileg halat akartak sütni, de elsőre inkább csak ismerkedtünk az eszközökkel. (Mivel a kempingben tilos a nyílt tűz, elektromos grillsütőt mellékeltek a lakókocsikhoz. Életemben nem találkoztam még eddig ilyesmivel.)
Nej hosszas meditálás után rátett a rácsra egy alufólia lapot, hogy ne égjen rá a dzsuva a fűtőszálra, majd feldobta az első adag kóbit. Közben szinte egyszerre vettük észre a félmeztelen gyereken, hogy egyáltalán nem üresben panaszkodott, amikor a szúnyogokra morgott: száznál több pattanás vigyorgott rajta. Egyáltalán nem volt biztató látvány. Amíg a gyereket vizslattuk, félszemmel vettem észre, hogy ég a grillsütő. Valahogy begyulladt a rács műanyag fogója, megolvadt és befolyt a fűtőszálhoz, ahol vidoran lángolni kezdett. Felrúgtam a faszba az egészet (ez legalább őszinte volt), majd gyorsan lekapkodtam rászáradás előtt az olvadt műanyagdarabokat a tiszta részekről. (Később kiderült, hogy tilos alufóliát rátenni, mert elvezeti a hőt a nem hőálló részekhez. De akkor hogyan pucolom le a ráégett zsírt a fűtőszálról? Kalgonnal?)
Nej közben elment kinyomozni, hogy hol van az orvosi ügyelet. Jó messze.
Az orvos szerencsére beszélt angolul, de egy szónál kegyetlenül megállt a tudomány. Pedig készültem, mert éreztem előre, hogy ez gond lesz. Megnéztem a szótárban: chicken pox. Csirkehimlő... magyarosan bárányhimlő. Mely már megvolt a gyereknek. Csakhogy az orvos nem ismerte ezt a szót. Mi meg a latint nem (varichella?), melyet állandóan emlegetett, a horvát verzióról nem is beszélve. Végül Nej hívta fel egy ismerősét az INÁ-nál, így tisztázódott, hogy ugyanarról beszélünk. Gyorsan kipengettük a vizsgálat díját, elrohantunk gyógyszertárat keresni, de persze mire megtaláltuk, félórája be volt zárva.
Szervezhettük a keddi reggelt, mert ugye a braci hajókirándulásra már be voltunk fizetve és ez szintén korán induló program volt.
Aznap este csak ültem a székben és zakatolt az agyam: fogalmam sincs, hogyan fogunk hazajutni... itt van a gyerek valami rejtélyes betegséggel, a helyi orvos tanácstalan... és nemrég tettünk tönkre egy mittudomén milyen értékű elektromos grillsütőt. Finoman szólva az összes tököm tele volt. Tényleg nem akármilyen hetem volt a nyaralás előtt és most pihenés helyett is csak szívunk.
De egyébként az egész családon úrrá lett a letört hangulat. Én legszivesebben összepakoltam és indultam volna haza. (Az orvos előtt elmentünk zuhanyozni. Álltam a forró víz alatt és rázott a hideg az idegességtől. Mint később megtudtam, Nej ugyanígy volt.)
Hihetetlenül frusztráló volt látni, hogy az emberek körben boldogok, élvezik a vakációt - nekem meg még ennyi sem jutott, pedig megszenvedtem érte. Ott ültem begörcsölve, idegesen, fogcsikorgatva.
Szótlan, gyors alvás lett a vége.