2214
-
#414
Nincs is szerpentin, mert éppen a hegy csúcsán vagyok. Triglav.
Még nem olvastam át, de nemsokára meglesz. -
#413
Szép
ilyeneken mentünk át tavaly, bár ezeken nem látok szerpentint.
A naplo elejét elolvastad?
Nagyon tanulságos és még kacifántosabb dolgok jönnek. -
#412
Amúgy Júliai Alpok -
#411
Ti is szoktatok hegyeken "nyaralni"(=kirándulni kikapcsolódás gyanánt), vagy csak én vagyok hülye? -
#410
![]()
![]()
![]()
-
#409
Majdnem itt reggeliztem -
#408
![]()
-
#407
06.20; Hétfő
Ébresztő hétkor, mert 8.30-kor gyülekező, és még boltba is el kellett menni reggeliért. Már ekkor elegem volt a közös programból, pedig nem tűnt rossznak: motorcsónakkal felmegyünk a Cetinán a Radmanove malomig... majd visszajövünk.
A problémáim a három pöttyel vannak. Ugyanis nincs semmi program. Még az sem volt tiszta, hogy mennyi időt leszünk fent, de annyit lehetett tudni, hogy max. félóra.
Eredetileg azt terveztük, hogy délután megyünk fel helyi erővel, fent vacsorázunk és visszajövünk. Tény, hogy ez a verzió jóval drágább, nekem sokszáz kuna rémlett az emlékeimben. (Most utánakerestem: a fórumban 50 kuna/főt írt valaki. Ez bosszantó: ha tudom, hogy csak ennyi, akkor felmentünk volna külön is. A közös út 30 kuna/fő volt.)
Már a hídhoz vonulás sem sejtetett sok jót: a csoportból kirítt két mókamiki. Az egyik folyamatosan igyekezett valami vicceset mondani, a másik meg az állandóan röhögő kontrás volt. Időnként még az se kellett, hogy bárki mondjon is valamit.
Odafönt kaptunk fél órát, mely épp csak arra volt elég, hogy belessünk a konyhába, ahol bazi nagy faszén ágy várt arra, hogy belesülyesszék a finomságokat tartalmazó zárt vasedényeket meg a kenyérsütő formákat. Láttunk erdei bocsapályát, sétáltunk roppant hangulatos erdei ösvényeken, nadrágszélig belegyalogoltunk a folyóba (rutinosak fürdőruhát is hoztak) és ettünk egy fagyit - ahelyett, hogy leültünk volna a fák alatt bedörgölni egy pár sült pisztrángot. Kényelmesen. Ennek ellenére jó volt, de ha egyszer rendben lesz a kocsi és erre járunk, ide még feljövünk.
Tartozok az igazságnak azzal, hogy van egy harmadik opció is: a kemping elől indul egy városnéző kisbusz (egykor traktor) is, mely felhoz a malomhoz. Minden vasárnap délelőtt. Egyszer.
Azért van még mit finomhangolni az idegenforgalmi hozzáálláson.
Egyéni problémám, hogy bár gumiragasztót egyből tudtam szerezni, hűtőtömítő folyadékot sehol sem találtam. De még csak azt se tudtam az általam ismert nyelveken, hogy hogyan keressem.
Visszaértünk, fürödtünk egy orbitálisat a tengerben, utána bocsáztunk a parton, nagyon jó volt. Estére grillezést terveztünk, a mindenféle kolbászokat időben megvettük. A csajok eredetileg halat akartak sütni, de elsőre inkább csak ismerkedtünk az eszközökkel. (Mivel a kempingben tilos a nyílt tűz, elektromos grillsütőt mellékeltek a lakókocsikhoz. Életemben nem találkoztam még eddig ilyesmivel.)
Nej hosszas meditálás után rátett a rácsra egy alufólia lapot, hogy ne égjen rá a dzsuva a fűtőszálra, majd feldobta az első adag kóbit. Közben szinte egyszerre vettük észre a félmeztelen gyereken, hogy egyáltalán nem üresben panaszkodott, amikor a szúnyogokra morgott: száznál több pattanás vigyorgott rajta. Egyáltalán nem volt biztató látvány. Amíg a gyereket vizslattuk, félszemmel vettem észre, hogy ég a grillsütő. Valahogy begyulladt a rács műanyag fogója, megolvadt és befolyt a fűtőszálhoz, ahol vidoran lángolni kezdett. Felrúgtam a faszba az egészet (ez legalább őszinte volt), majd gyorsan lekapkodtam rászáradás előtt az olvadt műanyagdarabokat a tiszta részekről. (Később kiderült, hogy tilos alufóliát rátenni, mert elvezeti a hőt a nem hőálló részekhez. De akkor hogyan pucolom le a ráégett zsírt a fűtőszálról? Kalgonnal?)
Nej közben elment kinyomozni, hogy hol van az orvosi ügyelet. Jó messze.
Az orvos szerencsére beszélt angolul, de egy szónál kegyetlenül megállt a tudomány. Pedig készültem, mert éreztem előre, hogy ez gond lesz. Megnéztem a szótárban: chicken pox. Csirkehimlő... magyarosan bárányhimlő. Mely már megvolt a gyereknek. Csakhogy az orvos nem ismerte ezt a szót. Mi meg a latint nem (varichella?), melyet állandóan emlegetett, a horvát verzióról nem is beszélve. Végül Nej hívta fel egy ismerősét az INÁ-nál, így tisztázódott, hogy ugyanarról beszélünk. Gyorsan kipengettük a vizsgálat díját, elrohantunk gyógyszertárat keresni, de persze mire megtaláltuk, félórája be volt zárva.
Szervezhettük a keddi reggelt, mert ugye a braci hajókirándulásra már be voltunk fizetve és ez szintén korán induló program volt.
Aznap este csak ültem a székben és zakatolt az agyam: fogalmam sincs, hogyan fogunk hazajutni... itt van a gyerek valami rejtélyes betegséggel, a helyi orvos tanácstalan... és nemrég tettünk tönkre egy mittudomén milyen értékű elektromos grillsütőt. Finoman szólva az összes tököm tele volt. Tényleg nem akármilyen hetem volt a nyaralás előtt és most pihenés helyett is csak szívunk.
De egyébként az egész családon úrrá lett a letört hangulat. Én legszivesebben összepakoltam és indultam volna haza. (Az orvos előtt elmentünk zuhanyozni. Álltam a forró víz alatt és rázott a hideg az idegességtől. Mint később megtudtam, Nej ugyanígy volt.)
Hihetetlenül frusztráló volt látni, hogy az emberek körben boldogok, élvezik a vakációt - nekem meg még ennyi sem jutott, pedig megszenvedtem érte. Ott ültem begörcsölve, idegesen, fogcsikorgatva.
Szótlan, gyors alvás lett a vége.
-
#406
((Majd később elolvasom)) -
#405
Folytatása következik P
Ez nem az én beszámolóm P -
#404
Most következik a hogyan ne menjünk nyxralni sorozat első része
Előljáróban annyit, hogy nem a legjobb előzményekkel vágtunk neki ennek a nyaralásnak; két ügyfél is tesztelte az idegrendszerem határait és számomra is megdöbbentő rugalmasságot találtak. Mindehhez hozzá kell számítani azt a balszerencse sorozatot, amely elkapott lent minket... szóval ha túl sötétnek éreznéd e beszámolót, gondolj arra, hogy lehet, hogy miattam sötét, nem a hely miatt.
06.18; Szombat
Mi van teve, megfagytál?
A tavalyi hihetetlen széria után (az indulás előtti hetekben vagy ötször volt a kocsi szervízben, ráköltöttem vagy háromszázezret - ennek ellenére a hajnali pakoláskor romlott el a csomagtartózár), idén a hűtővíz döntött úgy, hogy túl higgadt vagyok. A kocsi kétszer is megjárta a szervízt, azt mondták, hogy teljesen oké. Tény, hogy egy csomó olyan dolgot is megcsináltak rajta, melyekről nem is tudtam és igazuk volt, mert nagyságrenddel jobb lett a gép, amikor visszaadták - de az esti pakolásnál vettem észre, hogy már megint jópofa tócsa vigyorog a dög alatt. Mondjuk mehettem volna egy nappal később is, de úgy döntöttünk, hogy megrizikózzuk az utat: a tócsa nem volt nagy és bíztam benne, hogy csak azért volt, mert a kocsi meglehetősen oldalra dőlve parkolt. Jól felpakoltunk hűtővízzel, aztán hagy szóljon.
Hajnal kettőkor indultunk. A harmadik saroknál vettem észre, hogy gáz van: sötét a műszerfal. Egy hangyafasznyi égő most unta meg az életét, emiatt viszont nem világított egy műszer sem. Na jó, tudok én fülre is vezetni, rendőr meg úgysincs éjszaka, szarnibele.
Csakhogy nem számoltam a kocsi tulajdonságaival. Ez ugyanis egy bazi nagy limuzin, 3 literes 200 lóerős motorral. Én kellemes tempóban mentem, a kocsiban a csendet csak az együttérző családtagok horkolása törte meg néha - szolíd éjszakai kocogás volt. Gondoltam én addig, amíg Siófoknál kétoldali benzinkutak között éppen kamionokat előztem és össze nem jött annyi világosság, hogy meglássam az órát. A fények miatt ugyan lassítottam, ennek ellenére a mutató 190-en állt. Ezek szerint szép szolídan lekocogtunk Siófokig 220-szal.
Hajnalban már egy horvát autóspihenőben ébredezett a család. (Eltekintve Nejtől - neki egész úton nem sikerült egyhuzamban huszonkét percen keresztül ébren maradnia.)
Én még elrohantam vécére, mert reggelenként szigorúan be kell ülnöm egy körre. Elég nagy tömeg volt és ez a mostani akció sajnálatosan hangosra sikerült: de harsány 'zum wohl!' felkiáltással sikeresen a németekre kentem a dolgot.
Ahogy haladtunk délre, úgy kezdett a hűtővíz hőfoka is emelkedni. Jó száz-százötven kilométerenként megálltunk, kapott 1 deci friss vizet és mentünk tovább. Sibenik környékén vége lett a sztrádának, bejött valami hegyi út, ekkor azért beaggódtam. Végül ötletem támadt: a kocsinak különálló, jócskán túlméretezett klímaventillátora van, azaz ha bekapcsolom a klímát, akkor nemcsak nekünk lesz jó, hanem a motor is extra léghűtést kap. Így is történt. Az is feltűnt, hogy ha nyomtam a gázpedált mint hülye, akkor leesett a hűtővíz hőfoka. Hát, ezen nem múlt. Ugyan az infarktus kerülgetett, amikor pihenőkbe állva a kocsi alá néztem és láttam, milyen tócsákat hagyunk és hogy vízben fürdik az alja - de haladtunk.
Egy idő után azért feltűnt, hogy a tócsák jóval nagyobbak, mint amennyi vizet utánatöltök. Tapintásra fagyállós hűtővíz volt, és nem igazán értettem a dolgot addig, amíg bele nem néztem a csontszáraz ablakmosótartályba: vazze, biztos abból folyt a nagyja és télen abban is valami fagyállós cucc volt. Innentől sokkal nyugodtabban mentünk tovább. Nem is volt semmi baj, még azt a 60 kilométeres eltévedést is mosolyogva vettem tudomásul. (Csak szólok: ha valaki az új sztrádán éri el Splitet, és Omis/Makarska felé akar továbbmenni, még véletlenül se menjen a Dubrovnik tábla után a körforgalomban: ez ugyanis elviszi a francba valami északnak tartó hegyi útra. Be kell csűrni Splitbe és onnan továbbaraszolni a tengerparti úton.)
Fél kettőre értünk le Omisba, rohadt meleg és egy kedves házaspár fogadott. Birtokba vettük a lakókocsit. Első legfontosabb teendőként bevágtam egy sört a fagyasztóba, második legfontosabb teendőként pedig elmentem boltba hideg Karlovacko-ért. A fagyasztó tudta a dolgát, mire visszaértem, betonkeményre fagyott a sör. De én se ma jöttem a hathuszassal, két hideg sört hoztam. Lelkibéke helyreáll.
Kipakoltunk, berendezkedtünk, megmutattuk magunkat a tengernek. A napocska is megrázta magát, közölte, hogy az elkövetkező héten a zsírt is le fogja izzasztani rólunk.
Én még átnéztem a kocsit és megtaláltam a lyukat: az egyik gumi hűtővízcső tetején van egy műanyag légtelenítő csavar: ez tört el és a tömítéssel ellátott feje a kezemben maradt, amikor megfogtam. Nem egy nagy ügy, de szerszám nem volt, a tengerparton meg megbízható szerelőt keresni, idegen nyelven... ennél azért felhőtlenebb nyaralásra számítottam.
A legmegdöbbentőbb tapasztalatot gyerekeink okozták. Egy évvel ezelőtt még kézbentartható szolíd apróságok voltak, mostanra meg igencsak kinyílt a szájuk. Nemhiába, dolgozik az iskola, minden téren szívják magukba a tudást.
Szokás szerint megkezdtük az áttérést a mediterrán életstílusra, este bőséges vacsora, utána jó sokáig kártya, beszélgetés. A csajok bevállaltak egy kétszemélyes haltálat, volt rajta minden: egy csomó garnélarák, grillezett tintahal, polip(?), makréla. Meglepetésemre az eddig mereven elzárkózó Barna is beszállt a halzabálásba (persze miután becsapta saját grilltálját), és sorra nyomta le a scampikat meg a tintahaldarabokat. Én próbáltam megadni az alaphangot, időnként figyelmeztettem Nejt, amikor a tintahal ágasbogas részeit kezelte, hogy 'pont most nyiszálod az agyát', de csak udvariasan vigyorogtak.
Vacsora után pánikszerű alvás.
06.19; Vasárnap
Este azt beszéltük, hogy reggel mindenki addig alszik, ameddig akar. Egy besötétített, klimás lakókocsiban ez merész elképzelés volt: Nejjel 11-kor keltünk, a kölykök délben. Vannak kétségeim, hogyan lesz ebből hétfő reggel hatkor halpiacra menés.
Körbeszaglásztunk: van egy csomó közös program a magyar lakókocsis kolóniának. Erről az a Monty Python jelenet jut eszembe, amikor két remete találkozik a hegyoldalban, beszélgetni kezdenek, majd menetközben apránként kiderül, hogy egész remetekolónia él együtt.
Ami biztos, hogy mi nem ilyen nyaralást terveztünk. Csavarogni akartunk, magunktól kirándulgatni, elmászkálni a közeli városokba - de mindezt a kocsi egy elegáns mozdulattal keresztülhúzta. Egy beletört műanyag csavart még csak megfúrni sem merek, mert félek, hogy sorja kerül a hűtővíz rendszerbe. Valószínűleg nyakonöntöm gumiragasztóval, rányomom a csavarfejet, körbetekerem szigszalaggal, a hűtökörbe meg borítok tömítő folyadékot. Talán hazáig kibírja. Persze ehhez még gumiragasztót és hűtőtömítő folyadékot kell szereznem. (Remélem, ezek minden országban egyformán néznek ki.)
A nyaralásnak szvsz az a lényege, hogy az ember elengedi magát, megszokott gondjait egzotikusakra cseréli... hát, most nem ez van. Megint a kocsi. Egy filléres alkatrész, melynek hibája elég hamar kiugorhatott volna, ha indulás előtt el tudom vinni átnézetni. De én inkább ügyfélnél szoptam 20 órákat.
Na mindegy, megadóan feliratkoztunk az összes közös programra. Ezt is el kell kezdeni valahol.
Délután sétáltunk a városban, felmentünk az alsó erődbe, jó volt. Ha az ember sziklákra gondol, az jut eszébe, hogy óriás, meg hogy fenséges: de ezek szépek voltak. A fák, a kaktuszok ahogy próbáltak megkapaszkodni a résekben, a tengervíz, ahogy a sziklák lábainál befogadta a folyót, a város, amely a növényekhez hasonlóan beletapadt minden résbe - szép.
Bent is vacsoráztunk. Lehet vitatkozni, hogy kinek melyik a kedvenc mondata, mellyel a pincér lereagálja a rendelést; az itteni nálam mindenesetre dobogós. Négyszemélyes asztalhoz ültünk le, a hölgy felvette a rendelést, körbenézett, majd átültetett minket egy hatszemélyes asztalhoz, mondván, hogy az előző asztalra nem fog ráférni a kaja.
Este kártyáztunk jó sokáig, igaz ránktört valami viharos szél, de senkit nem zavart.
-
#403
Panorámakép -
#402
Itt egy ajánlott utazás Pula-ból amiben minden szinte benne van. -
#401
Neked semmi sem jó P -
#400
Félek, hogy lelőnek... -
#399
Amúgy europában elég sok helyen voltam, bár északi részek és Spanyol, Portugál még hátravan, de dél amerikában még sosem. -
#398
El kell téríteni egy repülőgépet.
Azt hogy hogyan nem mondom meg :-) -
#397
Állítólag ilyen helyeken a szállás iszonyat olcsó, csak a kiutazás iszonyít drága. -
#396
Megelőztél
Ide is elutaznék. Kár, hogy nagyon drága. -
#395
Nem.
Megnéztem a forrást. Mostmár ok. -
#394
Itt van magyar lelkész is -
#393
innen van
Ha jól értem argentin illetve lehet brazil is -
#392
![]()
-
#391
![]()
-
#390
![]()
-
#389
![]()
-
#388
![]()
-
#387
Volt brazil levelezőtársam küldött egy képet, amin hasonló vízesés van, de eléghülye szögből fényképezve.
Cataratas? -
#386
![]()
-
#385
meleg P -
#384
![]()
-
#383
Ha dél-amerika, van néhány tippem -
#382
Vagyha ilyen tetszik
![]()
-
#381
Érdemes megnézned a tavalyi montenegros képim is.
Ha bejön hogy szinte rögtön ott a hegy a tengerparton. :-) -
#380
A nagy képekre senkinek sincs tippje? -
#379
Majd elolvasom -
#378
Ne viccelj
Nem olvastad amit belinkeltem részletes utleírást?
A 4. legkedveltebb uticél, a TUI és más német utazási irodák vásárolják fel a a férőhelyek 70-80%-át.
Szerencsére az árak még jók, viszont a színvonal hatalmasat emelkedett.
Én voltam kiskoromban......Azóta hatalmas változás. -
#377
ez csak az állomás volt és még a Zimmer Feri időszakban.
Felszált és visszaszólt
"Köszönöm fiukák" (vagy hasonlót) -
#376
Amúgy montenegro előtt mindig azt mondtam, hogy a legszebb lányok magyarországon vannak
Ott kicsit meginogtam P -
#375
Isztambul sem lehet semmi
A bolgár határon szarakodnak még, vagy felnőttek Európához?
