kukacos#91
Érzelmek: szerintem ez épp azt bizonyítja, hogy az érzelmek egy jóval primitívebb folyamat eredményei. Minden kutatás azt bizonyítja, hogy az érzelmekért az agy régebben kifejlődött részei felelősek. Érzelmeket szinte minden állat képes mutatni, míg analitikus gondolkodást csak néhány. Düh, félelem, nemi vágy, ezek mind egyszerű, alapvető segítségek az élethez, olyan útmutatások, amelyek nagy léptékben befolyásolják a döntéseinket, képtelen finom különbségeket tenni részletek között. Ez az egyik nagy baja az embernek egyébként, gondoljunk csak pl. a rasszizmus vagy a politikai elkötelezettség érzelmekből fakadó általánosítására. Persze rácsodálkozunk, amikor érzünk valamit, épp azért, mert elménk analitikus részének érthetetlen döntéseket hozunk emiatt, de miért essek hasra attól, hogy "téren és időn kívüli" élményem van, ha megszúrom az ujjam? Akkor is az van, amikor felfogok mondjuk egy elém vetített ábrát.
A lélek és a tudat a tudományos terminológiában különböző dolgokat fed. A lélek az idealizmus tárgya, valami anyagtól független létező, a "szellem a gépben". Mint előbb leírtam, bármilyen ilyen hatóerő feltételezéséhez arra van szükség, hogy valaki úgy gondolja, az agyban megsérülnek a fizikai törvények. Tehát pl. valahol, valamikor egy neuron nem úgy tüzel, ahogy a dendritjein bejövő elektromos potenciálváltozások ezt indokolnák. Ezt állítod? Ha igen, mutass kérlek ilyet, ahol megvalósul ez a "visszahatás". Soha senki nem talált még ilyet, és olyan kutatásokról sem tudok, amelyek erre mutatnának. Sőt, a tudattartalmak közvetlen függvényei a neurális tartalomnak. Elektródás ingerrel ki lehet váltani páni félelmet, pszichedelikus álmokat, ami tetszik. Furcsa egy szellem lenne ez, amely teljesen rabja annak a gépnek, ami tartalmazza.
Szerintem az agy egy gép, és ennek megfelelően teszi a dolgát. Amire te célzol, azt a filozófia homunkulusz paradoxon néven ismeri - kinek, minek jelennek meg végül a feldolgozott információk? De valóban kell, hogy megjelenjenek? Nem elég-e az egyszerűen, hogy a végén leképződnek valami outputra, ami értelmes? Miért akarunk mindenképp "valakit" látni a folyamatok mögött? Nem valószínűbb, hogy ez a "valaki" a folyamatok bonyolultságában, visszahatásaiban van elrejtve?
Gének vs. sejtek: abban, amiről beszélünk a gének száma számít. A gének adják meg az agy felépítésének tervrajzát, a környezet az, ami utána feltölti a rengeteg kapcsolatot értelemmel. Azt kérdezted eredetileg, lehetséges-e agyat gyártani mesterségesen, és akkor a tervrajz számít, nem a kész rendszer tanult bonyolultsága. Az nyilván több, mint a gének, de ha rájövünk a szervező elvekre - amelyekből nem lehet sok - gyakorlatilag értjük az agy működését, és képesek vagyunk olyan gépet gyártani, ami leutánozza azáltal, hogy ő is megtanulja a környezetből, amit az emberi agy.
Persze hogy koronként más a legvalószínűbb, mindig a most legvalószínűbbre gondolok. Teljesen nyitott vagyok minden alternatívára, nem vetek el semmit - és a legtöbb nagyokos ufóhívő véleménye ellenére a természettudósok többsége sem vaskalapos banda. Arról beszélni, hogy szerintem ez meg az viszont tipikusan olyan dolog, amiben csak egy véleményed lehet, mindent egyszerre nem lehet fenntartani. Ugyanakkor vannak dolgok, amelyek egyértelműek: az, hogy van-e valami nem-materiális dolog a fejünkben, eldönthető vagy eldönthető lesz. Speciel az agynál úgy látom, elegendő az a szemlélet, amelyet képviselek. Te sem tudtál még eddig olyat mondani, ami nem férne bele :)