kukacos#86
Dez, itt egy rakás régi és összetett, részben filozófiai problémáról beszélünk, amiből már sok kört lefutottak, nem kellene újrakezdeni. Talán valamikor a múlt században léptünk túl azon, hogy az érzelmek valamilyen értelemben többek, mások, mint pusztán funkció: számos neurológiai kísérlet igazolja, hogy az érzelmek pontosan úgy függnek össze az agyi jelenségekkel, mint bármi más mentális tevékenység. Ha minden, amit embernek nevezünk, egy tálnyi agyszövet működésének produktuma, milyan jogunk van azt gondolni, hogy működésünk leírása szempontjából többek vagyunk, mint meglehetősen kifinomult berendezések? Senki, soha nem mutatott be semmi olyan ember által produkált mentális jelenséget, amely ne lehetne elméletben magyarázható idegszöveteink működésével. Lehet ez ellen berzenkedni meg lehet hogy nem tetszik a dolog, de az igazságot nem változtatja meg. Az ember leírásának több szintje van, attól, hogy mechanikus leírás szempontjából az embert gépnek tekintjük, attól még boldogan tudunk ugrálni szerelmünkkel a réten, vagy ítélhetjük el a tömeggyilkost - nincs szükség arra, hogy a különböző leírási szinteket keverjük.
Mit szóltál volna, ha a csótányt agyonütve picike elektronikus alkatrészeket látsz? Nem írtad meg, mit nem lehetne ma leutánozni egy csótány viselkedéséből.
Lehet, hogy a gépi intelligencia ilyen lesz, de szerintem megint olyan analógiákban gondolkodsz, amelyek antropomorfak: valójában nem tudjuk elképzelni, hogyan néz ki egy idegen intelligencia, mert hiszen definíció szerint meghaladja a képességeinket az ő gondolkodása. Talán fel sem ismerjük majd, ha találkozunk vele. Olvasd el Lemtől a Képzelt nagyság c. könyvet, főleg a Beszélgetések a Gólemmel c. részt, ami szerintem talán a leginkább hihető leírása annak, miként fog megvalósulni a fölöttünk álló gépi intelligencia, ha lesz ilyen egyáltalán.