Jiu-jitsu
-
#245
Na ja... épp ezért nem rúgunk térdre. Mondjuk mikor kezdtem ezt az egészet, volt hogy másnapra szabit kellett kivennem, mert nem bírtam járni. Szal mi se puhányok módjára csináljuk. Nálunk van a többség aki csak dísznek jár le, vagy a mozgás szeretetéért, vagy mittudom én... de van egy-két kivétel, aki azért jár le, hogy megtanuljon verekedni, kikeményedjen, bírja az ütéseket és még edzés közben is keményen odateszünk a másiknak. Ez ösztönöz igazán arra, hogy kivédd az ütéseket, vagy elmozogj előle, vagy felhúzd a lábad, ha jön a combos, stb... Aki csak játékból csinálja ezeket, az nem tanulja meg soha rendesen. És szerintem jitsun is ez lehet a helyzet.
Kis érdekesség: Volt nálunk egy agyontetovált srác. Még z arca is tetoválva voltrendesen, meg mindene. Ilyesztően nézett ki. Állandóan keményített. Annak az embernek a combját hiábra rúgtuk, olyan kemény volt mint a beton. Már vagy 4 éve járt, mikor mi oda kerültünk. Öcsém pár hónapos edzés után összekerült vele. Öcsém már ez idő alatt is állandóan küzdött. A srác nem... ő csak keményített és zsákolt. Azt hittük na ez kemény dió lesz öcsémnek, aztán mi lett? Öcsém úgy elverte, hogy a másik azt se tudta, hogy mit csináljon. Csóválta a fejét és nem hitte el. A gyerek egyszer se találta el öcsém fejét, öcsém meg rendszeresen megszopatta. Na mind1, nem ragozom. Ebből is csak az a tanulság, hogy csak az tanul meg verekedni (megvédeni magát [harcművész barátaink kedvéért helyesbítettem]), aki verekszik is. Aki odateszi magát a dolognak rendesen, nem pedig blablabla, már milliószor elmondtam.
lovag: dél körül megírom, bár nem nagy vasziszdasz, nem egy profi edzésterv, de nekem és öcsémnek maximálisan bevált.