Élet egy másik dimenzióban
-
dez #738 Ugyanazt ismételgeted vég nélkül.
Értem, amit írsz, ismert előttem.
Te a szöveg egy értelmezéshez ragaszkodsz.
Attól egy pillanatra sem tudsz elszakadni, így nem látod meg, amit mutatnék.
De azért még egy kicsit próbálkozom.
Próbáld a gondolatot egyben venni, nem részleteiben máris elvetni.
A te "én"-ed, és az én "én"-em nem ugyanaz a fogalom.
Ebben az árnyékvilágban van egy olyan, hogy agy, ami képeket gyárt, tudattartalmakat állít össze.
Ez az énképzet.
(Erre rakódik rá még az ego, és a többi réteg.)
Egy mechanikus, materialisztikus világban itt véget is érne a történet.
De ilyen világ nincs - nincs világ azt azt észlelő nélkül.
(Talán mert az észlelő maga a képzelő? De most tegyük ezt egy kicsit félre.)
Az észlelő az, ami beleéli magát a számára vetített képbe. De nem maga a kép.
Elhiszi magáról, hogy az, amíg fel nem ismeri, hogy nem az.
Ez az önvaló, melynek nincs kezdete, nincs vége.
Ezért nem szűnhet meg létezni, csak már nem azonosul a képpel.