• Tuvok #27051
    Én sem ócsúdtam még fel az alig egy hete meghalt mozdonyvezető kollégám halálhíréből, nem tudom eldönteni, hogy a gyászom iránta, vagy a düh a halálát okozó, tilos jelzést lesz*ró féreg iránt az erősebb.
    És valahogy nem tudom kiverni a fejemből, hogy mi lett volna ha a videón látható második vonat, ami személy, ugyanúgy jár mint a teher, siklik, borul, fedélzetén utasok tucatjaival, százaival.
    Nem tudok szabadulni a rommá tört, kiborult vonatok képeitől, a megsérült, meghalt utasok gondolatától, vagy a fájdalomtól síró közel 80 éves nénitől, aki a lábárt törte, mert egy rég a nyugdíj korhatáron túl levő, feketén dolgozó traktoros rongyolt a vonat elé, mert szerinte ha a szemébe süt a nap, akkor nem kell lassítani, szétnézni és az útviszonyoknak megfelelően közlekedni.
    Sajnos elég ilyet látok és tapasztalok ahhoz, hogy hülyére stresszeljem magam, és merjek azonnal ítélkezni felettük, mert kellemes meglepetésre úgysem számíthatok.
    És most félreértés ne essék, nem kívánom senki halálát, továbbra se értem miért nem ugrott ki, de azt ne felejtsük el, hogy azon túl, hogy az ő halála is tragédia, sokkal-sokkal nagyobb tragédia is bekövetkezhetett volna. És ez nap mint nap a levegőben lóg az utak önjelölt, 20 tonnás, szelektív látású és hallású királyai miatt.