szerinted?!
-
remark #5349 Hogyan szelektálna az ember, ha egyszer a természet csinálja ezt sorban, hm?
Ha valakit ledobnak a Taigetoszról, akkor ott nem a DNS (természet) szelektál, hanem az ember a szabad akaratából.
"Ezt a mondatot nem tudom értelmezni, a prioritás elsőbbséget jelent, mit értesz azon hogy ha "szerinte nincs a halálozásnak prioritása", és mit értesz azon hogy akkor boldogtalan lesz?
Nincs prioritása, azaz nem egy fontos dolog a fejlődés tekintetében, hanem egy mindenképp elkerülendő, felesleges, és kizárólag negatív dolog.
És nem az életszemlélet visz előbbre, hanem a DNS változása a fő ebben.
Nem értem hogy miért hangoztatod a DNS elsődlegességét. Szerintem belátható, hogy a túlélési/továbbörökítési lehetőségeinket ma alapvetően nem a DNS határozza meg, bár természetesen van benne szerepe.
Aki a valóság tényezőit próbálja mgérteni, az éppen hogy nem ámítja magát. Ámítás nemegyenlő az életszemlélettel.
Arról írtam, hogy az ember az életében megtapasztal dolgokat, és ezekből a valós tényekből következtetéseket vonhat le. Az önámítás oda kapcsolódik, hogy lehet az előző kijelentésemre az a reakció, hogy de ez nem A VALÓSÁG, hanem egy szubjektív valóság, így ily módon megállapított tények és levont következtetések nem sokat érnek, aki mégis azt mondja, hogy sokat érnek, az konkrétan saját magát veri át (önámítás).
Ez a kérdés azért fontos, és azért említettem meg, mert minden amit állítok itt a beszélgetésben javarészt ilyen (szubjektív) élettapasztalatra épül. Így az is, mikor az élet értelméről írok valamit.
"csak az út végén ismerjük fel."
megint egyéni dolgokról beszélsz
Mit jelent az, hogy "egyéni dolgokról beszélni"? És abból mi következik, hogy egyéni dolgokról beszélek? Hogy nem igaz, amit írok, vagy hogy csak nálam igaz, vagy mit?
"le kellen tudni fordítani az élet egészére is."
Sok szerencsét hozzá.
Most ezt miért írod? Azt hittem, hogy pont tételeket próbálunk meg felvázolni az élettel kapcsolatban. Mi az, hogy sok szerencsét hozzá? Mintha azt írtad volna, hogy sok szerencsét a beszélgetésünkhöz.
A depressziós: mint mondtam, DNS nem törekedik senki boldogságára, mint ahogy te állítottad. Ha ő okozza a depressziót, akkor főleg nem :)
De te ezt félreérted folyamatosan. Biztos nem jól fogalmazok. Pár sorral lejjebb próbálom tisztázni a félreértést.
"Na épp ez az, összekevered az okot és az okozatot, egy Drogos boldog, sikeresnek is érzi magát, és belehal."
Máshogy definiálom a boldogságot. Te láttál már boldog drogost? Mindenféle kifejezés van arra, amit egy drogos átél, de a "boldogság" az a legutolsó lenne amit használok.
Az ok és okozattal mondasz valamit, de az, hogy mit állítok ezzel kapcsolatban az eleje óta, még nem ment át. Újra megfogalmazom: A DNS, ha egy sikeres változatról van szó, akkor olyan dolgok megtételére ösztönöz (olyan dolgokhoz teremti meg a lehetőséget) mely az egyén sikerességéhez vezet (evolúciós szempontból - egy matek 5-ös még önmagában nem feltételen evolúciós siker, de akár lehet az is). Aki sikeres, és fejlődik, az boldog lesz. Tehát ha így nézzük, akkor a DNS első számú célkitűzése a boldogság. Nyilvánvaló, hogy az ok és okozat nem pont így van, de ha így végiggondolod, akkor annak a kijelentésnek a cáfolatát kapod, hogy a DNS leszarja, hogy te boldog vagy-e. Nem szarja le, mert ha te boldog vagy, akkor nagy valószínűséggel a DNS változat sikeres és tovább fog öröklődni.
Pl. a te drogos példáddal szemben én a boldogságra egy olyan példát hozok, hogy az embernek születik egy gyermeke, akinek látja FEJLŐDÉSÉT, SIKERÉT, magyarul azt, hogy jól sikerült DNS változatról van szó.
DE: azt is állítom, hogy az egész történetben (boldog, sikeres leszel-e, fejlődni fogsz-e, szaporodni fogsz-e) a DNS csak részben játszik meghatározó szerepet!!
Mint mondtam, a sikeres továbbörökítés a cél...
Szerintem a rendszer ennél komplexebb. Nem csak a DNS (mint információhordozó) továbbörökítésérõl van itt már szó, hanem egyéb információhordozók "továbbörökítésérõl" is. Egy ilyen rendszerben nem olyan egyszerű definiálni a sikerességet, mint ahogy te állítod. Maga a természetes szelekció is háttérbe szorulhat. (Mint ahogy ezt szerintem megfigyelhetjük ma is.)
Szép tévedés, én végig az életben lévő szenvedésről beszéltem...
Beszéltél, de példát nem láttam. Példának például a halált hoztad fel.
Mondok is példát: valaki akárhogy akarja, akármit tesz, szenvedésre van ítélve, mert szabad akaratán kívül megfertőzödött (csak egy példa a milliárd közül), és szenved tőle.
Szabad akaratodból vezeted vissza ezeket az eseteket a "véletlenre", azaz arra, hogy a körülmények (természet? sors?) kiszúrtak valakivel.
Nekem az az élettapasztalatom, hogy ha nekiállunk vizsgálni eseteket, amik szenvedést okoznak az embernek (pl. betegségek) akkor azt kapjuk, hogy az emberek nagy része szabad akaratából kerül olyan helyzetbe ahol pl. egy betegség könnyen kialakul. De az emberi (konkrét egyénekre lebontva) tényezővel szemben inkább a véletlenre, a "világra", a természetre fogjuk, ha valami rosszul sül el, és azt mondjuk, hogy ez vagy az a világon a legtermészetesebb dolog. De ahogy írtam, az embereknek joguk és lehetőségük van a rosszat választani, azaz azt az utat, ami szenvedéshez vezet. És ezek után szabad akaratukból lehetőségük van még arra is, hogy okként valami rajtuk kívülálló dolgot jelöljenek meg, vagy pl. azt mondják, hogy ez a világ rendje.
Én most pl. szenvedek, mert éhes vagyok. E helyett itt írogatok neked a szenvedésről, mindezt szabad akaratomból. Vagy szerinted a természetet kellene okolnom amiatt, hogy szenvedek?