szerinted?!
-
remark #5337 "ez egy részlet volt Richard Dawkins: Folyam az Édenkertből c. könyvéből."
Meg voltam róla győződve, hogy ezek a saját gondolataid...
"1. A természetben nehezen táncolna a DNS úgy, ahogy mi fütyülünk, mert aki a DNS miatt rosszabbul alkalmazkodik, az előbb meghal. Ő rángat téged, nem pedig a farok a kutyát."
Ahogy arra céloztam is, én az embert többnek tartom egy bio-robotnál (biológiai alapú mechanikus gépezetnél).
Egy példa arra, hogy hol van ez a több: míg egyes állatfajoknál a szülők nem gondoskodnak az utódokról, úgy más fajok meg igen. Általában a komplexebb élőlények komplexebb módon gondoskodnak róluk. Ennek valahol egyetlen célja a fajfenntartás, kvázi a DNS továbbörökítése. De mivel az utódok életét meghatározó információ már nem kizárólag a DNS-en keresztül áramlik generációk között, így a DNS-nek nincs már kizárólagos szerepe akkor, mikor a fajfenntartás a kérdés. Mondjuk úgy, hogy a DNS feladata annyi, hogy a biokémiai folyamatok előállítsanak egy részben fehér lapot, amire aztán írni lehet. A lap csak részben fehér, mert valami már van rajta. De aztán erre a lapra azután kerül a többi információ, hogy a DNS szerepének lényegét betöltötte. A kérdés az, hogy az információ mekkora részét adja át a DNS, és mekkora része származik más forrásokból? Mert minél több származik külső forrásból, úgy a DNS szerepe úgy csökken. Mondjuk a DNS csak a számítógép összeállításáért felelős, de utána a felhasználón múlik hogy milyen programot telepít, mikor és hogyan futtatja azt a programot.
Jó kérdés az is, hogy milyen külső információforrások vannak.
A világnézetem szerint az információforrások csak egy része emberi eredetű, mert a napsugárzástól kezdve a gravitáció enyhe változásai vagy a mágneses mezők is hordoznak információt, mert mindegyik befolyásolja valamelyest az életünket. Ezen külső információforrásokra való hangolódás képessége már lehet a DNS feladata. Tehát előnyben van egy olyan DNS-ü ember, aki könnyebben hangolódik rá a fontossággal bíró információforrásokra, de mégis, az egyén életét alapvetően mégse a DNS, hanem az információforrások együttesen határozzák meg. (Pl. hogy megtanultad-e, hogy evés előtt moss kezet.)
Úgy is lehet tekinteni a DNS-re, mintha az önmagában is egy információt már magában is hordozó rádióantenna lenne, ami további információ befogadására képes. Valamint az a biológiai robot, ami a DNS alapján előállítódik, az is egy antenna csak, ami aztán a különböző információforrásokra hangolódik, mikor erre, mikor arra, ahhoz hasonlóan, ahogy a rádión a keresőgombot tekergeted.
Tehát ilyesmiről van szó, mikor azt mondom, hogy mi rángatjuk a DNS-t. Mert úgymond a különböző DNS variációkat versenyeztetjük, de nem csak mi magunk tudatosan, hanem a külső információforrások is. Tehát nem a DNS irányít, és szabja meg, hogy mi hogyan lehet és lesz, hanem a DNS csak kiszolgálja azon igényeket, melyek elvárják, hogy legyen valami. (Talán jó példa ide a Tajgetosz.)
"3. A továbbörökítés egyetlen célja egyenlő azzal hogy "mi az élet értelme"? A cél szerintem nem jelent többet önmagánál, ami elég ijesztő álláspont tud lenni."
Mindaz, amit az ember élete során célnak érez, az az élete célja. Ami viszont majd csak holnap lesz a célja, arról értelemszerűen ma még nem tud. Így elég nagy bátorság szerintem azt kijelenteni, hogy az élet célja önmaga. Ezt, hogy mi a célja, majd csak "holnap" fogod megtudni. Persze lehet már ma arról filozofálni, hogy mi lesz holnap, csak szerintem nincs sok gyakorlati jelentősége. Ez kb. olyannyira értelmetlen, mint ha ma este a holnapi vacsorádat akarnád megenni. Minek? Miért lenne ez jó neked? Mi értelme azon elszomorodni, hogy nem vagy képes a holnapi vacsorádat megenni? Hiszen ott van előtted a mai este ezernyi kihívása. Ma az a dolgot, hogy ma estére a megfelelő ételt készíts el odafigyeléssel, körültekintéssel.
"4. Az pedig, hogy az ember boldog, az többmindentől függ..."
De végeredményben te is csak azt írod, hogy a boldogság érzete az a fajfenntartás céljait szolgálja. Ha így van, akkor a DNS első számú célja/feladata, hogy "boldoggá tegyen minket", mert ha nem tesz, akkor ez azzal egyenértékű, hogy olyan rossz a kódja, ami már a továbbörökítést gátolja.
"Onnantól nem vagy szabad, hogy a körülményektől függ az életed és halálod, hogy enni akarsz amikor éhes vagy."
Körülmények mindig vannak, a szabad akarat azt jelenti, hogy mikor válaszút elé állít az élet, akkor rád van bízva a választás, és ez a válasz nem (de legalábbis nem kizárólag) a DNS-bõl ered. (Pl. választhatsz, hogy a lottószelvényen milyen számokat jelölsz meg.)
Azt értem, hogy az élet diktál (fizikai körülményekkel és információforrásokkal), nem is állítom, hogy a szabad akarat azt jelentené, hogy ezeket a körülményeket, vagy kényszerítő erőket mindig hatalmunkba lenne félresöpörni. Pusztán azt, hogy ha valaki mégis így dönt, akkor megteheti. Ergo tehet a maga érdeke ellen, és pl. elkártyázhatja a teljes vagyonát. Vagy okozhat magának tüdőrákot. Megpróbálhat bevenni egy kanyart 200-zal. Példákat lehetne sorolni. Az ember általában jól érzékeli azokat a körülményeket melyek úgy ahogy írod is, bekorlátozzák szabadságát. De egyrészt nem mindig érzékeli ezeket, másrészt nem hiszem hogy konkrétan meg lenne határozva az út is maga a körülmények (pl. a DNS) által, hanem csak a cél. És ebben rejlik a szabadság, hogy a célba úgy jutsz el, ahogy akarsz, ahogy tudsz. Tehetsz kitérőket, és megállhatsz bármikor gyönyörködni a tájban. De abban egyetértek, hogy a cél cél marad, és addig hajt a "véred", míg végül be nem teljesíted az. De hogy ez a cél teljesen a DNS-ben lenne lekódolva, ezt pl. nem hiszem.
"Nem vagy szabad, hogy mindent megtehess és azt a mindent bármikor(!) megtehesd. Ezt jelentené az igazi szabadság, de be vagy zárva egy testbe, be vagy zárva ebbe az életbe, és te csak ehhez tudod mérni azt a szót: szabadság."
Egyáltalán nem így definiálom én a szabad akaratot. A szabadságot sem. Senki se Superman vagy Isten... Viszont a lehetőségeinkkel, melyek megadatottak úgy élünk, ahogy akarunk.
Most rohanva így sikerült fogalmazni, talán nem tűnik túl nagy hülyeségnek első olvasatra.