szerinted?!
-
#3339
Index fórumon találtam egy nagyon szimpatikus hozzászólást egy Argentina nevű fórumozótól:
Az élet értelmét kérdezted. Zavaros leszek, elvont és erősen vitatható, sőt receptet sem adok. Minek szólok akkor egyáltalán ehhez hozzá? Imádok írni, nekem jelenleg éppen ez jelenti az életem értelmét.
Nos elsőként szeretném ennek kapcsán Petőfi Sándor versét idézni:
"A bánat? egy nagy oceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm."
Az élet értelme nagyon illékony és törékeny valami. Ha gondolkozol a saját életed értelmén, vagy az élet általában vett értelmére rákérdezel, könnyen el is vesztheted ezt az értelmet. Ha nem kérdezel rá, hanem átéled akkor valamit megérezhetsz belőle.
Másrészről az életnek nem valami végső, egész életre szóló értelme van, hanem mindig valaminek van értelme éppen itt és most. Mindig új és új dolgokat talál az ember ami éppen akkor az élet értelmét jelenti. Ez legtöbbször valamivel/valakivel való együttlétet, valamivel való aktív foglalatosságot jelenti. Az élet értelme mindig más, de mindig van. Az ember dolga, hogy a maga számára megragadja ezt az éppen létező értelmet, a pillanatot. Carpe diem számomra azt jelenti, hogy ragadd meg a napot, éld át ha jó ha rossz, tedd meg azt, élvezd azt amire az adott nap módot ad.
Az élet értelmét Epikurosz és a hedonisták a rossz elkerülésében és a gyönyörök élvezetében látták. Nem volt igazuk, mert ha éppen nem jutunk gyönyörűséghez, illetve nagy bánat ér, az nem azt jelenti szerintem, hogy akkor nincs értelme az életnek, hanem azt, hogy akkor éppen a bánat átélése, majd az abból való kilábalás, magunkhoz térés átélése jelenti az élet értelmét.
Az élet él és élni akar. Él a virág, a mókus anélkül is, hogy megkérdezné az értelmét. nem kérdezi, átéli. Az ember az első és egyetlen önreflektív lény a Földön. Olyan különleges csodalény, hogy emberkertben kéne mutogatni.
Az értelem az ember adottsága, tulajdonsága és keresztje. Az egyetlen élőlény, amely tudja, hogy meg fog halni és amelyben felmerül a kérdés, hogy mi az értelme az életének. Mindenkié más és más. Az élet értelmét nem adják a Tescoban gazdaságos áron, azt az embernek ki kell küzdenie, meg kell szereznie. Ráadásul folyamatosan, egész élete során ezért küzdve. A boldog ember az, aki tartós értelmet talál valamiben, vagy valakiben, sőt az az igazán boldog aki önmagában találja meg élete tartós értelmét. Az ember az értelem kényszerese. Maga teszi bele a dolgokba az értelmet és az az ember rendeltetése a földön, hogy értelmet tegyen bele a dolgokba. A depressziós néha úgy érzi, hogy nincsen értelme az életének, esetleg más ember életének sem. Ez utóbbit végképp nem tudhatja, mert nem ő az a másik ember. Másrészt a fentiek alapján világos előttem, hogy a saját életének értelmét nem a rajta való gondolkodás során fogja megtalálni, mert a rajta való gondolkodás csak arra vezeti, hogy nem találja. Ne is így akarja megtalálni, hanem tegye a dolgát, szórakozzon a szórakozásaival, érezze át az örömöt, a bánatot, érezze és élje át önmagát, és ahogy átéli az életet, a mozgást, akkor ha nem is tudatosul benne, de valamiben az átélés által mindig megragadja az élet akkori és az ő számára adott értelmét.
Sokkal prózaibban: énnekem amit csinálok arra koncentrálok, egy vagyok vele, teljesen átélem és akkor éppen az jelenti az életem értelmét.