szerinted?!
-
#3305
Na, ha nerm hiszel a szellemekbe, meg az ilyenekbe, akkor ezt olvasd el(nem kamu, tényleg megtörtént, méghozzá padavannal a pcdome fórumból.):Eddig még senki sem hitt nekünk, de azért oké, itt is bohócot csinálok magamból.
Nos, amikor oda költöztünk, akkor kezdetnek a padlásról igen érdekes hangok szűrődtek le és nem csak sötétben este, hanem a nap lehető legváratlanabb időszakaiban. Amikor a barinőm feljött lakni oda, mondtam neki, hogy itt ilyen-meg olyan dolgok történnek, de kiröhögött, hogy "oké, biztos, nyugi..." - mindezt igen széles mosoly és kissé sajnálkozó tekintet kíséretében.
Másnap már nem mosolygott.
HANGOK A PADLÁSRÓL
Mint mondtam,a nap bármelyik részében lehetett hallani. Olyan hirtelen tört rá az emberre, mint egy fejfájás...
Maga a hang olyan volt, mintha valami rohadt nagy szekrényt huzogatnának odafönnt - VUMMMM-VUMMMM-VUMMMM -néha megszünt és ekkor jött az a rohadt kaparás, amitől égnek állt a hajam. Ez a kaparászó hang olyan volt, mintha valami a fél méter hosszú 10 körmével őrülten kapargatta volna a padlót, néha szép lassan keresztbe áthaladt a szoba felett, majd az egyik saroknál szinte lecsurgott a padlóig.
Aztán megint: VUMMMMM-VUMMM-VUMMM, eszeveszett egy költöztetőbrigád lehetett, mert össze-vissza tologatták a szekrényeket...
Szóval nem volt piskóta, volt, hogy egész éjszaka ezt hallgattuk az ágyban, máskor elegünk lett, felkapcsoltunk minden villanyt és kimentünk a kertbe cigizni, úgy fél doboz erejéig.
Brutál volt, néha amikor visszamentünk, még mindig ment odafennt a buli.
ITT ÁLL MÖGÖTTEM!
Szerintem ez még dúrvább volt.
Alszunk, erre érzem, hogy a barátnőm bökdös. Ahogy felébredtem, máris megéreztem, hogy a lány oltári ideges.
-Valaki állmögöttem... - mondta suttogva, a fülembe. Már meg sem emeltem a fejem. Akkor még nem éreztem semmit, de valahogy nem mertem odakémlelni.
Egyszer azonban egyedül aludtam, jobban mondva próbáltam elaludni. Valamin keményen agyaltam, de egyszer csak minden gondolatom elszállt és az a halálosan bizonyos érzés hasított belém, hogy VALAKI ÁLL MÖGÖTTEM, bassza meg, valaki áll az ágy mellett, fölém magasodik és figyel.... Azt hittem, ott halok meg. Moccani sem bírtam, mint a nyúl, amelynek a kobra elkapja a tekintetét, csak feküdtem, néztem bele a töksötétbe és szinte már hallottam, hogy aki ott áll mögöttem, hogy lélegzik. Egyszerüen nem tudtam megmozdúlni.
OTT VAN A KONYHÁBAN
Még komolyabb volt. Egyszer az egyik überdúrva rémálmomból felriadva - akkoriban sok ilyen volt, amióta eljöttünk, egy sem - természetes módon, mivel nyár közepe volt, elég szomjasnak éreztem magam. Na, mondom, ideje betolni a képembe egy liter ivólét.
Lassan feltápászokodom és...
(tudni kell, hogy ahogy kinyitom az ajtót, egy köztes kis helyiségbe jutok, amely után azonnal a konyha következik, tehát a szobából simán kiláttam a konyháig)
...megláttam!!!
ÁÁÁÁÁ...
Nem egy kibaszott fehér leples, huhogó loser volt, nem valami Casper, vagy ilyesmi.
Tök sötét volt, a konyha asztalnak is csak a körvonalait láttam.
Ott állt mellette. Nekem oldalt. Rohadt vékony volt, abnormálisan hosszú végtagokkal. De a megjelenése...
Sötét volt. Maga az alak. Jóval sötétebb volt, mint a konyhát lepő éjszaka, ezáltal rohadtul ki lehetett venni az ijesztő körvonalakat. Értitek, sötétebb volt, mint az este, valahogy olyan volt, mint a feketeségben egy még mélyebb taóusú feketeség.
Azt hittem, megdöglök.
És ahogy ezt a szitut lereagáltam, az sem semmi.
Szépen visszahátráltam az ágyhoz, lefeküdtem és abban a pillanatban elaludtam.
BUMMMMM - MI A FRANC EZ???
Egyszer balhéztunk a barátnőmmel. Tényleg komoly volt, kiabáltunk egymással, meg ilyenek. Minden cvsaládban előfordúl, istenkém. Fényes nappal volt.
Valamivel abszolut kihozott a sodromból és felüvöltöttem, hogy hagyja már abba.
Ugyanebben a pillanatban a tőlünk három helyiséggel arréb levő szobából egy oltári nagy BUMMMMMM hallatszott.
Azonnal abbahagytuk a balhét és szép lassan átlopakodtunk a kérdéses szobába.
Az egyik könyvespolc dölt el - hogy a francba, nem lejtőre építettük a szobát, a polcnak még lábai sincsennek, tehát teljes méretével a padlón nyugszik - de nem is ez a főkomolyság, hanem az, hogy a könyvek totálisan beterítették az EGÉSZ szobát.
Na ezt kapd ki, még a könyvespolc MÖGÖTT is voltak könyvek...
KELLÖGEM
Sokat hallottam már arról a tükrös-gyertyás-verses trükkről. A lényeg a következő: (biztos sokan ismeritek) Intézd úgy, hogy egyedül vagy éjjel a lakásban. Várd mweg az éjfélt. Ekkor gyúts meg négy gyertyát és tedd annak a helyiségnek a négy sarkába, ahol a legtöbbet szoktál lenni. Vegyél elő egy verset - halott legyen az írója - és kezd el hangosan felolvasni. Mikor avégére értél. nézz egy tükörbe és az megmutaja neked, hogyan halsz meg...
Na, én elkezdtem ezt megcsinálni. El is jutotam a vers kb. negyedik soráig.
Ekkor azonban szó szerint besűrüsödött a levegő. Valahogy azt kezdtem érezni, hogy a levegő minden egyes alkotóelem, minden egyes molékulája a létező legnagyobb rosszindulattal, gonoszsággal viseltetik irántam és mindegyik valahogy elkezdte kiszroítani belőlem a lelkemet. Rohadt dúrva hangulat volt, mintha maga a levegő kezdett volna el morogni sátán módjára...
Azonnal abbahgytam az egészet ésfeltoltam minden létező villanyt és kimentem a kertbe elszívni egy karton cigit.
EMELKEDJ!!!
Ezt Copperfield tutira megirigyelhette volna...
Együtt fürödtünk a barátnőmmel, gyertxa, minden, ami ilyenkor kell. Nem tudom, talán a gyertya mégsem kellett volna...
Fürdünk, a kád csak félig tele vízzel, beszélgetünk, szappanozzuk egymást, ilyenek.
Egyszer csak azt látom, hogy a kádtól kb. húsz centi magasságban felszerelt tartóból a műanyag szappantartó megemelkedik vagy harminc centit, aztán szépen visszaereszkedik a helyére, mindezt kábé egy másodperc alatt.
Ránézek a barátnőmre, látom, holtsápadtan néz ő is rám.
- Láttad ezt?
Tök egyszerre kérdeztük.
Kajak egyértelmű volt, tévedés kizárva, az a kurva szappantartó megemelkedett!
Nos, kb. ezek voltak a súlyosabb esetek.