szerinted?!
-
#2804
Na látod ez egy jó kérdés. Hogy lehetséges reinkarnáció, ha nincs egy lélek, ami újraszületik. Az én képe miatt van újraszületés, és a halmazok állnak újra össze. Úgy képzelhető el, mint egy nagy áramlat, ami ugyan nem állandó, de okságnak megfelelően összeállnak, és megszűnnek benne a dolgok.
Múltkor írtak egy szemléletes példát:
Ha kis korodban megvágod a kezed, akkor a heg öreg korodig is ottmaradhat, pedig azt senki nem kétli, hogy a szövetben már többször is kicserélődött minden sejt.
A reinkarnáció megértéséhez szerintem elég megfigyelni, hogy minden pillanatban hogyan viszonyulunk a világhoz.
De sejtésem szerint ugyanaz gátolja a buddhista értelemben vett reinkarnáció megértését, ami az éntelenség megértését, ha valaki megérti az egyiket, akkor a másik is érthetővé válik.
-------------
Kis toldalék, nem a kérdéshez kapcsolódik, inkább a szomszéd topicban elkövetett hozzászólásokhoz, mert szeretnék kicsit közelíteni hozzád, úgy látom az eddigi párbeszédünk nem hasznos senkinek, és csak eltávolít:
A boddhiszattvák is újraszületnek, pedig megvilágosodottak, de nem léphetnek be a nirvanaba, amég akár egy lény is segítségre szorul.
Attól, hogy tiszában vannak a dolgok éntelenségével (ahogy Te mondanád a dolgok relatív voltával), még beszélhetnek egyes szám első személyben, és használja a megkülönböztető gondolkodást, ha az a lények javát szolgálja. Ha Buddha talált volna valami állandót, nem világosodik meg, ha jónak tartotta volna a szenvedést, akkor nem kezdi el keresni a megoldást rá.
Buddha beszédeiben olvastam egyszer, hogy nagyon lehordott valakit, aki azzal a kéréssel ált elő, hogy majd ő vezeti a gyülekezetet.
Volt egy idő, amikor én is mindenre a dolgok relatív voltát hoztam föl, ha megláttam, hogy valaki jóról, meg rosszról ír, ma belátom, hogy elég lett volna megvizsgálni, hogy mit tartok jónak és rossznak. Abszolut, és relatív is a megkülönböztetéshez tartozik, úgy, ahogy a jó és a rossz.
Hogy lehet valaminek relatív volta, ha nincs abszolut volta?
A jó és rossz konkretizálódhat a megkülönböztető gondolkodásban, ha relatív jellegükről beszélünk.
A jó és rossz konkretizálódhat a megkülönböztető gondolkodásban, ha abszolut jellegükről beszélünk.
"Lanká ura, egy egységben szintén kisarjad, majd elkülönül a törzs, a hajtás, a bütyök, a levél, a rügy, a virág, a gyümölcs és az ág. Ahogyan mindezen külső tárgy a tárgyak különbözőségéből sarjad, ugyanígy áll a helyzet a belső dolgokkal is. A nemtudásból fejlődnek a szkandhák, a dhátuk, az ájatanák és az őket kísérő dolgok, amelyek a három világból erednek, ahol a látszat szerint mi boldogsággal, alakkal, beszéddel és viselkedéssel rendelkezünk, és ezt mind külön megkülönböztetjük. A vidzsnyána egysége a tényleges világ fejlődésével egybehangzóan fogható meg, így a tárgyak kívülről, belülről és középről szemlélendőek, el kell távolodnunk tőlük, és a szennyeződésektől megtisztítva látjuk jó vagy rossz voltukat. Lanká ura, nem csupán a dolgok általános állapotának a különbözősége ilyen, de ugyanilyen sokféle a jógik által elért belső megvalósítás, amikor ők az általuk folytatott gyakorlat útján haladnak. Vajon lenne-e még különbség a dharma és adharma között, ha mi nem részletekben látnánk a megkülönböztetésbe beleágyazott világot. Bizony, nem lenne.
"Lanká ura, a dharma és az adharma különbözősége a megkülönböztetésből ered. Lanká ura, mik azok a dharmák? Azok, amelyeket mi azon különbségek alapján különböztetünk meg, amelyekhez a filozófusok, srávakák, pratyekabuddhák és a tudatlan emberek ragaszkodnak. Ők azt állítják, hogy a dharmáktól függ a minőség, az okok hozzák létre a lényegiséget - ezeket az eszméket el kell hagyni. Az ilyesmit ne tekintsd valóságnak, mivel azok csak jelenségek (laksana). Azoktól erednek, akik a saját tudatuk által megjelenített dolgok valós lényéhez (dharmatá) ragaszkodnak. Az olyan dolgok, mint korsó stb. a tudatlanok által kigondolt megkülönböztetések termékei, nem léteznek, a lényegiségük nem elérhető. A dolgoknak ebből a nézőpontból való látását úgy kell tekinteni, mint azok elhagyását.
"Mi az adharma? Lanká ura, a dharmák nem elérhetők, mint önmaguk, azok nem a megkülönböztetésből eredő jelenségek, az okságnak fölötte vannak, és nincs bennük semmi olyan kettősség, amely a valóságra és a nem-valóságra utalna. Úgy kell tekinteni, mint a dharmák elhagyását. Mit jelent a dharmák elérhetetlensége? Azt jelenti, hogy olyan, mint a nyúl, vagy a szamár, a teve vagy a ló szarva, mint a meddő asszony gyermeke. Azok a dharmák, amelyeknek a természete elérhetetlen; nincs valóságos gondolati tartalmuk, mivel csupán jelenségek. A köznapi beszédben akkor beszélünk róluk, ha érzékelünk valamit, de nincsenek hozzátapadva az olyan dolgokhoz, mint a korsó stb. A nemvalóságuk is elhagyandó, miután az értelem (vidzsnyána) által fölfoghatatlan, és így a megkülönböztetés dolgai (bháva) is elhagyandók. Lanká ura, a kérdésed, amely dharmák és adharmák elhagyásának módjára vonatkozott, így megválaszoltatott."