szerinted?!
-
zerosdfd #2797 A fő gondunk nekünk, akik már nem vagyunk se keresztények, se buddhisták, se senkik:
...hogy nem tapasztaljuk azt, amin keresztül minden mást tapasztalunk. Tudjuk, hogy hogyan kötjük meg a cipőfűzőnket, de nem tudjuk, hogy hogyan gondolkodunk, emlékezünk vagy beszélünk. Ezért azt sem tudjuk, hogy milyen a kapcsolatunk a világhoz, mi a valóság, mi a világ, mi az ember. Így aztán nem csoda, ha alapvető nehézségeink vannak mind a magánéletben, mind az emberiség szintjén. A zen buddhizmus és a korai kereszténység számára ez a helyzet teljesen világos volt. Mindét tanítás a formamentes figyelem megtapasztaltatására törekedett. A zen ezt a velünk született Buddha természet szemléletének nevezi. A kereszténységben ez a Világosság, a belső Világosság tapasztalása.
Tudatunk szerkezete az oka, hogy tárgyak világa vesz bennünket körül. Még gondolataink, képzeteink is a figyelem tárgyai.
Azt mondani, hogy nem tapasztaljuk az üres figyelmet, ugyanazt jelenti, mint észrevenni, hogy sohasem válik tudatossá bennünk a gondolkodás jelene, mindig csak a múltja – a gondolatok. Ez észleleteinkre is igaz, ha fogalmilag jelennek meg, akkor már készen vannak, megjelenésük folyamatát nem tapasztaljuk.
Az üres vagy formamentes tudathoz, minden tapasztalat forrásához, nem juthatunk el olyan gondolkodás és olyan fogalmak segítségével, amelyek épp eredetüket takarják el.