szerinted?!
-
#2243
bens: Nincs olyan vágy, vagy ragaszkodás, ami tárgyát veszítve nem okoz szenvedést.
Amég pedig létezik ragaszkodás, és annak tárgya, addig létezik egyén. Amég van én, és van más, addig az tett okozója, a buddhista, és hindu dogmatika szerint is születést és halált eredményez.
Belátni, hogy mennyire működnek ezek a dolgok a legjobb módja a tapasztalás.
Meditációval kifejleszthető a képesség a dolgok állandótlanságát látni.
Buddhizmusnak egyetlen célja megszűntetni a szenvedést nem-ragaszkodás által, felismerve, a dolgok ürességtermészetét, a függő keletkezést.
Hát miért nem működhet?
Az megvilágosodást a Buddha előtt helyesen gyakorló jogik is elérték, és Buddha tanítását követve is megértették a későbbi korok helyesen gyakorlói, sőt, vannak olyanok, akik anélkül, hogy bármilyen tanítást hallottak, vagy követtek volna, megvilágosodtak. Akkor miért képezik viták tárgyát, hogy melyik út a helyes? Minden dolog éntelenségét belátni nem kisebb feladat, mint a teljes önátadás Isten felé, vagy egyesülni a világtudattal, vagy elérni a tiszta "Én"-t. Mégis sok vitát gerjesztenek az egyes vallások kölönböző elképzelései, pontosabban az azok helyességéhez ragaszkodó emberek. A buddhista nézet az, hogy a tanítások, mint az összetákolt tutaj, átkelésre szolgálnak, és nem megőrzésre valók. Ajahn Sumedho írta, az ő gyakorlataik elég szegényesek, csupán ennyiből állnak: elengedni, elengedni. Én saját tapasztalataim szerint tudok beszélni, azok szerint, amit beláttam.
Mi szerintetek a lélek? Mi szerint lehet anyagi és nem-anyagi dolgokat szétválogatni,
egyáltalán ez a kettősség honnan ered, miért van szükség rá?
Az egyszerű variációk:
1, Minden anyagi természetü - anyag tapasztal anyagot, és maga a lélek is anyagi természerü
2, Minden tudati (lelki) természetü - amit anyagnak nevezünk az tudat vetülésének terméke
3, Van az anyag, és annak tapasztalója a tudat/lélek
Érdekelne, ki milyen érveket hoz föl egyik-másik mellett, illetve miért zárja ki egyik-másik létét.
A buddhizmus szerint az létező, ami megismerhető. Ami tudatosság tárgya lehet, az megismerhető, ami kívül esik rajta az nem megismerhető. Ha valami a tudatosságon belül van az az egész (világ/létezés) fennmaradó része kizárásával tulajdonságokkal körülhatárolható, a világ egy része, egy halmaz, így ok-okozat tárgyát képezi. Függő keletkezésben jön létre, ami azt jelenti, hogy más valamik befolyásolják, ezért nem rendelkezik önálló léttel, állandótlan, továbbá hatások érik, és ezek is hatnak másokra.
Mivel nincs megfogható lényegiségük, üresek.
Nagyon szemléletes a tudat viasztáblához való hasonlítása. A világ dolgai, mint a pecsétgyűrű a viaszban, lenyomatot hagynak a tudatban, így jelennek meg. A tudat az azt ért hatásoktól bármilyen formát képes felvenni, és megjeleníteni. Mivel e-közben a tudat megkülönböztető, behatároló funkciója is működik, megragadja az észlelés tárgyát, és fogalmi rendszert formál belőle, ezzel elkendőzve a dolgok valódi természetét.
Ez a viasztábla egyben a minden lehetőség tárháza, mert ami a világból megismerhető az teljességgel megtalálható benne. Mivel a tudat a megkülönböztetés mellett mindvégig saját magát is tapasztalja a maga teljességében ezért csak a szenves tudat az, ami ennek fel-nem-ismerését okozza. Az álmokban gyakorlatilag ez a "viasztábla" működik. Biztos mindenki repkedett már álmában, és csinált sok olyan dolgot, ami a hétköznapi tapasztalásaival nem megfeleltethető.
A szenves tudat felszámolása után maradó tiszta tudatban a világból felfogható összes variáció együttesen jelen van nem elkülönítve, így a világ és a tudat egybevág, köztük nem mutatkozik különbség.
Fo-jen kérdezte: "Mi van akkor, mikor azt mondják, hogy az eső hangja beszédet tart neked? Ez helyes? Nem hiszem: az eső hangjával te tartasz beszédet. De érted? Ha igen, mi más van még?"
"Ha örök változás van, hogyan létezhet
Nem pillanatnyi dolog?
Ha viszont nincs változás,
Hogyan lesz valami valóban más?
A tér csupán egy név,
Nem más, mint a forma nemléte.
De elemek nélkül hogyan lehet forma,
És hogyan lehet csak-név?
Érzetek, a tudatosulások, a késztetések,
A tudatosság úgy tekintendok,
Mint az elemek és az én;
Így hát a hat összetevo éntelen."
"Avalókitésvara, a szent Úr és Bódhiszattva a túljutott bölcsesség mélységes ösvényén járt. Magasanról lenézett, észrevett csupán öt halmot, és látta, hogy saját ön-valójukban üresek. Itt, Ó Sariputra, a forma üresség, és a teljes üresség a forma; az üresség nem különbözik a formától, a forma nem különbözik az ürességtől; akármi ami forma, az üresség, akármi ami üresség, az forma. Ugyanez igaz az érzésekre, észleletekre, ösztönökre, és a tudatosságra. Itt, Ó Sariputra, az összes dharma ürességgel van megjelölve; nem születők vagy elmúlók, nem bemocskoltak vagy tiszták, nem hiányosak vagy tökéletesek. (...)"