szerinted?!
-
#2186
Átrágtam néhányszor a témát, de valahogy nem sikerül magamévá tenni. Nem értem pl. az agy miért ne hozhatná létre a tudatot, ill. miért ne indulhatna ki onnan az egész én képzet. Azt sem igazán értem, miért kellene különbséget tenni az "én vagyok az agyam" ill. a "nekem van agyam közt" az igaz, hogy ha értelmezni akarjuk a két jelentést, akkor az nem egyezik, de ebben az esetben miért ne jelenthetné mindkettő ugyanazt. Természetesen lehet játszani a szavakkal... Hidd el szeretném megérteni, de valahogy nem tudok megvilágosodni. Az, hogy "ki vagyok én, csak a minősítő minősítése, nem maga a minősítő" sem világos. Ez a Te értelemzésedben mit tesz? Mert az enyémben annyit, hogy nem tudom minősíteni magam, mert ha minősíteni szeretném, akkor már nem én vagyok a minősítő. Azt vedd figyelembe, hogy én nem tudom elválasztani magam az énemtől.
Olyan szemléletet vázolsz, mint azok az emberek, akik valamilyen Pszichedelikus szer hatása következményeként másképp kezdik látni a világot. Ezt ne vedd sértésnek, se gyanusítgatásnak!!! Nos, ők beszélnek ego vesztésről, amit Te "éntelenségnek" írtál. S, ha már itt tartunk, akkor kiváncsi lennék a véleményedre az ilyen fajta folyamatokról, mint pl. a tudatmódosító szerek hatása. /NEM MINT ÉLVEZETI SZER/ Tehát, ha nem az agy hozza létre a tudatot, akkor az ott végbemenő kémiai folyamatok miért befolyásolják olyan szinten, hogy hatására gyakran a fizikai valójával is teljesen megszűnik a kapcsolat?
És még valami. Lehet primítív dolog, de nekem az határozza meg az életemet, hogy boldog vagyok-e vagy sem, az most nem lényeg, hogy az egyént mi teszi boldoggá, de tulajdonképpen ez az életem mozgató rugój ill. motívációs tényező.
A kérdésem az lenne, hogy ha megértem amit mondani akarsz, az változtat az életemen? Pontosabban ez megváltoztatja az értékrendemet tudati szinten?