szerinted?!
-
#1865
"Nyilvánvalóan a cselekmény objektív oka nem létezik, illetve a 3 megadott álválasz közül lehet tetszés szerint választani (semmi/az élet/entrópia)
A szubjektív okát mindenki tudja: -Csak!"
Szubjektív okra Zsolo írt egy rakás példát, de az objektív is létezik, sőt.. ahhoz nem kell közelíteni, mert az szimplán van. Úgy van, hogy nem tudsz hozzá szót kötni, nem tudod modellezni, mert amint megteszed, már a saját tudatod által szubjektívvá változtatod (érzed, hogy ez már nem maga a vizsgálat tárgya, hanem a vizsgálóban kialakult kép róla), és egyből elkezdesz az objektívból távolodni.
Ez a helyzet a tudománnyal is. Soha nem írhatja le a valóságot, mindig csak közelíthet, de soha nem érheti el az objektívet. Olyan mint egy hiperbola. Mindig közelít, de mindig lesz tovább, egyre finomabb eltérések lesznek az objektívtól. A tudományunk éppen annyi, amennyit föl tudunk fogni a létezésből elménkkel, és amit utána föl tudunk használni a saját céljainkra.
Nem tudom, miért, ugyanerre a hiperbolás egyre jobban közeledésre érzem azt is, hogy ez igazából egyre jobban távolodás, mert ha soha nem érhetsz el valamit, de egyre jobban közeledhetsz hozzá, akkor minél több energiát fektetsz abba, hogy ez a mérhetetlen tudás (ami a közeledéssel egyre összetettebbé, bonyolultabbá válik) struktúrává áljon össze az elmédben, annál hiábavalóbb vergődés objektívan megismerni valamit, pont a szubjektívbe indultál. Minél fejlettebb lesz a struktúra annál több energiát használsz el a felépítésére.
Mégegyszer mondom. Ez a struktúra működik. De mindig csak közelít.
Az ember újszülöttként áll a legközelebb ehhez az objektívhez. Ő még nem rendszerez, nem címkéz, ő csak lát. Persze a tanulást már ekkor elkezdi, és ezt a folyton foltozgatott, tökéletesített soha be nem fejezett dolgot fogja később tudásnak nevezni.
Ezt próbáljátok megérteni, majd reggel még írok. :)