szerinted?!
-
#1708
"-Ha nem érdekel mi van velem, akkor megszűnik az ember fő hajtóereje, vagyis az élni akakrás. Akkor aki megvilágosodott már nem feltétlen akakar élni? Nem akar semmit mért jó az? Mért jó egy embernek az hogy életet céltalanná válik? Lehet az élet célja, értelme a céltalanság, értelmetlenség? Vagy mégsem válik céltalanná? De akkor meg mégiscsak fog akarni élni! És akkor meg törödni fog magával, és lehet másokkal is."
Igen az élni akarás. A szenvedés oka a vágy, vagy szomjúság. Belegondolsz, Te, mint különálló csinálsz magadnak célokat, értelmet, de semmi nincs úgy abban a formában, ahogy rá gondolsz, még saját magad sem. A vágyakban, célokban mindig van tovább és tovább, miután eléred, így nem éred el a harmóniát. Amint megérted az egylényegűséget, az ok-okozatot, már nem fogsz a céltalanságon rágódni. A cél a vágyból következik. A vágytalanságra nem lehet vágyni, mert akkor ördögi kör lenne, sokkal inkább tapasztalás, és beismerés kérdése. Ha látod a dolgok igazi valóját, nem kötsz hozzájuk szavakat, gondolatokat, olyannak látod őket, amilyenek, megláthatod mindenben a közöst. Nem kötözöd magadhoz őket zavaros érzelmekkel, nem úgy látod, ahogy a saját vágyaidhoz viszonyulnak.