#2317
Ennek a bírónak már most nem emlékszem a nevére, de attól tartok még találkozni fogunk vele.
Hányszor, meg hányszor hallottuk, hogy elindult valami...! Hogy a fenébe indulhatna el valami ilyen bíró ellen. Az első félidőben nem szóltam rá egy szót sem, pedig csak úgy hullottak nekünk a sárgák. Lehet, nem a bolgár bíró volt az első, akit megvettek a svédek? Azért úgy szeretném, ha egyszer úgy mondhatnám el a válogatottról azt, hogy emelt fejjel kapott ki, hogy az ellenfél verte meg, és nem a bíró. Mert sokszor játszunk, szarul, és sokszor megérdemlik, hogy kikapjanak, de egy szoros, kiélezett küzdelemben miért kell állandóan azt néznem, hogy a játékvezetés a képünkberöhög? Egyszerűen vérlázító volt ez a meccs is. Jó lett volna elkenni a világ száját, de sajnos nem jött össze. A meccs gyönyörű volt, mert kint voltunk a pályán. Aztán elmonhatjuk, hogy gólt kellett volna lőni, csak azt miért kell elmondani minden meccs után, hogy a bíró megveret minket?
Az a szerencséje a bírónak, hogy jobban szeretem a válogatottat, meg a focit, mint amennyire mostmár rühellem a h*lye po*á*t. Úgy ültem le meccset nézni, hogy nem leszek elkenődve, ha nem jutunk ki, sok kellett volna ahhoz, csak azt láttam volna, hogy az ellenfél megérdemelten jut ki. Ibrahimoviè egy személyben begyűjthetett volna 5 sárgát, nekünk ezt három játékosunk megtette úgy, hogy semmit nem csinált. Két levegőbeemelt nyújtott láb közül is természetesen a svéd a veszélyeztetett. De nem is tudnék nagyon szar pillanatokat kiemelni a játékvezetésből, az egész az volt.
Aztán majd mondhatjátok, hogy ne a bíróval foglalkozzak, én is mindig ezt szoktam mondani. De nem érdekel, láttam, amit láttam. És az egészhez az a kaján vigyor, különösen undorító volt. Mi meg ott tettük neki a szépet, na az meg tényleg két vállra fektetett.
#2317