Ha lehet hinni a legendának, Kha'labal, az Ankrahmun és Darashia között fekvő sivatag valaha gyönyörű vidék volt sűrű erdőkkel, termékeny földdel és tiszta vizű forrásokkal. A kezdetek kezdetén az istenek ajándékozták ezt a földet Banornak, aki az első emberek vezetője volt. A fiatal emberi faj virágzott. Az első város, Ankrahmun még ma is elénk tárja az ősi telepesek dicső építészeti csodáit.
Éveken keresztül tartó áldás és harmónia után azonban a sötétség felütötte fejét. Vérengző ork és élőholt seregek érkeztek, akik káoszba és háborúba taszították Kha'labal vidékét, megmérgezve sok ember lelkét. Daraman segítségével Banor és az ankrahmuni fáraó felépítettek egy erős emberi sereget, akiknek sikerült visszatartaniuk a gonosz hordákat.
Sajnos ekkor a hatalmas dzsinnek is beszálltak a háborúba, az embereknek pedig így már nem volt esélyük a győzelemre. Daramannak sikerült viszályt szítania a dzsinnek sorai közöt. Kirobbant a nagy dzsinn háború, mely két csoportra osztotta őket: Maridra és Efreetre. A Maridok szövetségre léptek Banorral és az emberekkel, míg az Efreetek a gonosz drefiai nekromanták oldalán küzdöttek.
Az emberek a Marid dzsinnek segítségével végül győzedelmeskedtek a gonosz felett, ám az örömöt hamarosan katasztrófa követte. Az Efreetek pokoli mágikus tüzet idéztek, mely terméketlen sivataggá emésztette a virágzó Kha'labalt.
A Kha'labali Krónikák szerint Banor és az emberi túlélők többsége a történtek után maguk mögött hagyák a perzselő hőséget, hogy új otthon után nézzenek. És ezzel megkezdődött Tibia(mainland) kontinensének meghódítása...
#121105