Íjak, nyílpuskák
-
lgombb #323 Pras, bántóan írsz, és az indokaid teljességgel alaptalanok. Olimpián rég nem láthattál magyar íjászt. Moszkvában volt utoljára. Hogy miért nem jutnak ki, annak ezer összetevője van, amelyek közt ott van a hazai egykori sportvezetés inkompetenciája, meg a világ egyre nagyobb sebessége eben is, elhúztak mellettünk.
Az, hogy öröm volt nézni egy sportoló kudarcát, az meg a sportszerűtlenség csimborasszója. Számunkra, íjászoknak ez a fajta mentalitás teljességgel idegen. Bánkódunk, ha a versenytársunk nagyon rosszat lő, és nem küzdünk ellene, hanem versenyzünk vele.
Barebows lévén igazán túltisztelsz bennünket, de nem annyira szép a leányzó fekvése nálunk sem. Egyébként Walesből kvótát a világjátékokra egy csigás, Berényi József, és egy babrebows, Kuti Géza hozott el. Hogy a versenyzőink általában milyen eleresztéssel mennek ki egy nemzetközi versenyre, arról ne is beszéljünk. Az egyéni áldozatvállalási képesség nagyban számít, ki mehet ki egyáltalán. A 3D-ben is érnek el versenyzőink szép sikereket.
A tradisok hogy mit értek el meg mit nem, azt úgy lehet megérteni, hogy megnézed, milyen versenyen, milyen válogatás után ki mit ért el. Sztem egy olyan versenyt ebben az aspektusban említeni se nagyon érdemes, ahová nem kvalifikáció (komoly válogatás, előminősítés)útján jutnak ki a sportolók, de hát mindenkinek a maga meggyőződése...
Nem kell a tradit másokkal szemben ilyen dühödten védeni, ugyanis nem támadja senki. Sport szempontból vitatott az értéke, de számos más szempont is van, amit tisztelni kell, és segíteni a tradis íjászatot, és főleg drukkolni neki, hogy egy irányba húzzák népek a szekeret. Sok tanulás azoktól, akik ezer évre nem felejtették el az íjászatot, és kellő alázat, tisztelet az íjászat, egymás iránt. Több tett, kevesebb falduma, ezerév meg magyaroknyilai, meg hasonlók, és meglesznek az eredmények.