Íjak, nyílpuskák
-
#129
Fogalmam sincs, de a Savaria Karneválon szívesen látunk, ha érdekel a római kor. ;]
Ja, kis pofázás, hadd tegyek hozzá valamit a topichoz. :D
Nagy heppem volt, hogy egy nyílvesszőm felrakom a falra egyfajta falidísznek. Vagy a bazinagy világtérképem alá gondoltam, vagy az ágyam fölé, egy történelmi Magyarország térkép fölé. Végül az utóbbi mellett döntöttem.
Miután ebben a kicseszett melegben semmihez sincs kedvem, így időtöltés gyanánt leírom, hogy csináltam, na meg a tapasztalataim, hátha valaki ihletet merít belőle, vagy neadj'sten nem tudja még, hogy kell hegyet cserélni egy vesszőn, satöbbi.
Kezdjük a végeredménnyel:
![]()
Első körben fogjunk egy nyílvesszőt. Nem árt, ha tradicionális, a műanyag nockkal nagyon kényelmes lőni, falon már kevésbé mutat jól. :) Ízlés szerint a tollazás, én ragaszkodom a nem színezett, természetes madártollhoz. Mint látható, a fentin "kis antikolás", barna festés is van, lakk nincs.
Nos, ha megvan a kiszemelt nyílvesszőnk, az szép és jó, de esélyes, hogy gyakorló hegyű. Mit kell tenni? Fogni kell egy lassú lángot (gyertya tökléletes), majd mint a grillcsirkét, a hegytőnél és kicsit beljebb jól fel kell melegíteni a gyakorlóhegyet. Ezt követően fogóval egy óvatos, de erős húzással le kell róla húzni.
Jöhet a kovácsoltvas tradicionális hegy a vesszőre. Előrebocsátom, aki nem akar potenciális öngyilkosjelölt lenni, az szöges hegy felerősítésével ne a legjobb vesszőjén kísérletezzen. Maradjunk a csőszájú hegynél.
Másik sarkalatos pont: ragasztó.
Gondolom, minden íjásztársamnak számtalanszor megesett már, hogy a hegy hogy-hogy nem, bennemaradt a vesszőfogóban. Én - jobb híján - Technokollal ragasztottam fel (vagy szerencsés esetben vissza) a hegyet. És láss csodát, merthogy én nem hittem a szememnek: a Technokolos hegy az 'stennek nem esik le! Jó lenne, ha a gyártók rájönnének már, hogy az a faragasztószerűség(?) nem épp a legjobb megoldás...
Tehát nyomjunk egy bő csepp Technokolt a tradi hegyünkbe (én egy vadászhegyet választottam az enyémre, sok lehetőségem nem volt), ezt követően lassan fogyamatosan ide-oda forgatva (közben állatmód figyeljünk a tollazás és az ajak elhelyezkedésére!) nyomjuk rá a vesszőre. A kinyomott ragasztófelesleget papírzsebkendővel hegyirányban letörölhetjük.
És most jön a trükk: Ha úgysem lövünk a vesszővel, mi a kórságért ragasszuk rá? Hála a szabványoknak, bőven elegendő, ha a hegyet megfelelő irányba fordítva rászorítjuk kézzel a vesszőre, majd a vesszőt a tollazott végén a földhöz ütögetjük, mintha kalapácsra szorítanánk fejet. Elég szoros hegyet kapunk így, hogy a továbbiakban mint dísz, ne legyen gondunk vele.
Kész a vesszőnk, jöhet a felrakás. Akár szögelhetnénk is, de én nem ezt tettem. Az ágyam fölött áthidaló futott (de akármilyen szekrényrész jó, amely a falhoz nincs hozzátolva és egyfajta áthidalószerepű, tehát nincs talpa, csak a szélső szekrénytagokkal érintkezik) Fogtam tehát egy (Royal 0,22-es) jó darab damilt, és némi szigetelőszalagot.
Most jön a pepecselős és izzasztó része. A damilt a vessző egyik végéhez clinch-csomóval kötjük (ugyanaz, mint az "akasztófakötél-kötés", csak egy plusz hurkonátvetés van benne), ez önszorító, normálesetben bírja a vesszőtestet. Ezután próbaillesztéssel kimérjük a damilt, a másik végre is rákötjük, most két választásunk van. Az egyszerűbb, hogy egy ponton rögzítjük a szekrényen, mintha egy képet lógatnánk le, én a másik mellett döntöttem: két ponton. Szigszalaggal a damilhurok egyik harmadán / negyedén / mérés szerint egy szimpla szalagdarabot csinálunk, hogy a damilt a ragasztós felület közepén futtatjuk, majd ezt a két felet összehajtjuk. Ezt a darabot egyszerűbb a szekrényen rögzíteni, mint a szimpla damilt. Megcsináljuk a másik oldallal is, majd a szekrény hátoldalához ragasztjuk az egész cuccot. Vigyázat, utólag sok igazítási lehetőség nincs, a jó szalag, nagyon fogja a damilt, húzkodásra inkább szakad, mintsem csúszik, így mondhatni elsőre jól kell csinálnunk! Kis "finomhangolást" a damilhurkok vesszőtesten csúsztatásával tudunk elérni.
Miért jó ez?
Egyrészt mert hótt kreatív. :D A damil világos háttér (pölö a képen látható tapéta) előtt - pláne az ágy "távtartásával" egész egyszerűen nem látható, a nyílvessző pedig nagyon látványosan a "semmiben lebeg".
Na meg aztán eleve a történelmi nyílvessző ténye sem egy utolsó díszítőelem. :)
